Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 6. szám - Csiki László: Az erkély (Színjáték két részben)
Olga: Attól, hogy nincsen igaza. Azt nehezebb elviselni, mint a halált. Ugye, ügyész úr? Anna: És meg kell ölni valakit, csak mert nincsen igaza? Olga: Ügyész úr! Kálmán (teljesen megzavarodva): Olga, maga ezelőtt nem beszélt ilyeneket. Igazság, félelem, forradalom... Olga: Volt időm megtanulni. Maguk komplett hülyék. Bezártak egy iskolába. Hagytak volna szabadon elhülyülni! (Péterre mutat, de nemcsak neki mondja.) Mint ezeket. Elfelejtettetek emlékezni. Tehát nem a tiétek. Az ember számon tartja a birtokát. A gyarapodást, a veszteséget. De amikor már nem figyel rá: attól fogva nem az övé. Nem a tiétek Magyarország. Péter: És dögöljön meg mindenki, aki életben merészelt maradni?! (Hosszú csend után Anna Kálmánhoz, nem Olgához fordul magyarázatért.) Anna: Kálmán bácsi! Mitől kell félnünk? Kálmán: Aki kíváncsi, hamar megöregszik. (Menekülésserűen távozik.) Olga: Most már megfürödhetek? Péter (Annához): Azt ígérted, ötig maradhat. Olga: A melegítőt, remélem, megjavíttatad. Péter: Elektromos! Nem kell már felhordani a szenet. Olga: Nagy élvezet lehet. (Összenevetnek.) Anna: Tessék, mossa le magáról az apám vérét. Olga (indulna kis bőrönjével a fürdő felé, de megtorpan): Kislányom! Ezek ilyenek. Megtanítanak gyűlölni. Csendesen, lassan, feltűnés nélkül. És véglegesen. Téged is, engem is. Én már elég öreg vagyok hozzá, mégsem akarom. De te inkább felejts. Úgyse tudtad. Öregedj meg, ez a legjobb, amit ajánlhatok. Anna (Péterhez): A halálomat akarja, látod, Pjotr. A lassú halált. Olga: Nem bánom, találj ki mást. Elvégre nő vagy. Péter: Megint kezdi. A végén kezdi. Anna: Maga itt egyet nem tehet: nem félthet engem. Nem aggódhat. Nem anyáskodhat. Olga: Tudom: megalázna. El kellene fogadnod valamit. Anna: Itt bölcs sem lehet. Itt a törvény az úr. A maga ágya az, az enyém amaz. Péter: Olga mama, azt hiszem, nem maradhatsz. Olga: Megmondtam: ötig elintézem. Anna: Haggyad. Maradjon csak. Pukkadjanak a hülyék. Hadd féljenek. Öt, hat, hét, nyolc. Hallod: ötvenhat. Ennek minden annyi. Péter: Mit szólnak - ők? Anna: Ugyanazt. Ötvenhat. Cidri. Cidris ciki. Olga (Elcsigázottan is kihúzza magát): Engem te nem fogadhatsz be. Engem te ne fogadj be. Engem nem lehet befogadni. Anna (fölényben): Mumusnak sem? Péter: Fizetnél? Anna (beleszeretve saját ötletébe): Maga csak legyen itt. Nem kell csinálnia semmit. Fürödjön, aludjon, hallgassa a rádiót. Olga: Nyugdíj, mi? Anna: Aztán ezek kihívják a rendőrséget, birtokháborításért. És én nem hagyom. Azt mondom: maga az enyém. 37
