Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 6. szám - Csiki László: Az erkély (Színjáték két részben)
Olga: Előírói kezdjük? Kálmán: Magát csak tanúnak idéztük be. Idézték. Olga: Aztán bent tartottak két napig. Eluntam. (Kálmán értetlen arcát látva.) Untam magukat. A hóhérok munkája a legunalmasabb a világon. Előre tudják a végét. Kálmán: Maga ellen nem volt terhelő bizonyíték. Olga: Csak az otthonom. Kálmán: Olyasmi. Itt dekkoltak az ellenforradalmárok, ez tény, de fegyverük volt. Vallhatta volna,hogy kényszernek engedelmeskedett. (Olga emlékezve kacag.) Miért nem mondta? Miért nem védekezett? Olga: Mert nem tettem semmit. Nagy kár. Nagyon sajnálom. Legközelebb helyesbítek. Legközelebb sikerül. Kálmán (lemondóan): Nincs tovább. Győztünk. Olga: Viseljék el a győzelmüket. Méltóság, barátom! Megalázó volna, ha szar alakoktól kapunk ki. Kálmán: Két napon át semmit nem mondott. Semmi használhatót. Második napon, délben... Olga: Éhes voltam, biztosan. És nem volt tiszta bugyim. Kálmán: Második napon azt kérdezte: a vallomásomra kíváncsiak, vagy a véleményemre? Olga: Nem is volt véleményem. Kálmán: De elmondta! Olga: De hát azokat a fiúkat megölték! (Nagy csend támad.) Kámán (kínlódva): Nem lehetett magát nem elítélni, olyanokat mondott... Olga: Szó, szó, szó. Kálmán: Hat év! Olga: Örvendek, hogy maguk ennyire becsülik a szót. Kálmán (felcsattan mint régen tehette): Hagyjon fel ezzel a pimasz iróniával! (Sóhajt.) Elnézést. Nem vagyok már ügyész. Olga: Nem is ügyész volt. Kálmán: Tettem a dolgomat. Olga: Én is a magamét. Kálmán: De magát semmi nem kötelezte. Olga: Ugyanabban az országban éltem. Ki voltak osztva a szerepek. Csak vállalni kellett. Kálmán: Megúszhatta volna. (Elgondolkodik.) Nem úszhatta volna meg. Volt egy feljelentés is. Olga (higgadtan): Péter! Csakhogy nem zárhatnak be mindenkit egy egyszerű feljelentésre. A maguk feladata volt kivizsgálni, bizonyítani. Kálmán: Maga kijelentette, hogy gyűlöli a rendszert, és együttérez a felkelőkkel. Olga: Stimmel. De vártam másfél napot. Kideríthették volna közben az igazságot. Kaptak tőlem egy esélyt. És kiderült, kifélék, mifélék. Álltam volna le tárgyalni gazemberekkel? (Csend.) Igen, akkor, azt hiszem, egy időre feladtam a reményt. Ez az egyetlen vétkem. Soha nem szabad feladni. Kálmán: És Péter? Olga: O feladta. Még csak nem is vállalhatta. Neki nem volt esélye. Őt elrontották. Megijeszteték. Megfélemlítették. Nem hagytak neki semmit, amibe megkapaszkodjon. Kálmán (önkéntelen csodálattal): A maga számára, ugye, kerek a világ? 35
