Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 6. szám - Csiki László: Az erkély (Színjáték két részben)
Péter: Akkor maga tudja. (Hosszú csend. Péter cigarettára gyújt, töpreng. Olga merőn nézi.) Olga: Na? Péter: Na, mi? Olga: Halljam! Péter: Mit? Olga: Tudod te, mit kérdezek én tőled fél órája már, miért akarom látni a szemedet. Mi van, nem működtök már normálisan? Hol a lányom? Péter: Huss! Olga: Argentína, mi? Ez mindig a napra akart kifeküdni. (Péter nem felel.) Nem bánom, legyen Tűzfóld. Odafagy a segge, de azt is élvezi. (Csend.) Csak Bécsig ment? A buta labanca! Vagy... (Nagyon elhalkul.) Megvan? Péter: Re no. Olga: Az jó. Jó lehet. Reno... Mi a franc az a Reno? Péter: Város. Ott vannak. Beszéltek a Szabad Európában is. Elmondták, hogy harcoltak. Biztos sokat kaptak érte. Olga: Ott vannak. Jó. Nem jó. (Tűnődik.) Ezt az erkélyt a vöm üvegeztette be nekem. Azt remélte, attól megszeretem. Most meg elmegy.És? Péter: Mit akar? Olga: Jóska! Péter: Jóska utál engem. Olga (megkönnyebbülten a hírtől)-. Miért, mi vagy te? Kuplerájos? Péter (feltarajló önérzettel): Én művezető vagyok, a lámpagyárban. A lámpagyárban, érti? Olga: Ott gyártjátok a „kanócos” puskákat. Péter: Ehhez tartsa magát. Olga: Mit hazudsz még? Péter: Szeretné, ugye? Hogy utálhasson. (Zavart csend után.) Kiadtam a lakást egy családnak. Kivették. Muszáj volt. Olga: Élsz, Péterke, élsz. Az is valami. (Felhorkan.) Ebből elég legyen. Mi vagyok én? Sírós baba? Csak megnyomod a hasam, s gőgicsélek. Bemennék a szobámba. Péter: Nem érti. Olga: Nem is akarom. Fürödni akarók. Péter: Hát, esetleg amíg nincsenek itthon... Olga: S azután? Hova rúgsz ki, Péterke? (Az nem felel, kerüli a tekintetét.) Ne félj, Péterke, visszaszerzem én. Még tőled is. Könnyű a dolgom: nincs mit veszítenem. (Maga elé) Arról lehetett szó, hogy felakasztanak, de arról nem volt szó, hogy befeküsznek az ágyamba. Péter: Jó. De ötig. Olga (gúnyosan): Telefonálhatok? Megengeded? Péter: Nyomja csak. Minél többet. Van ezeknek pénzük, fizessenek. Olyanokat mondjon, hogy ha lehallgatják... (Olga tárcsáz. Emlékszik a számra és eszébe sem jut, hogy megváltozhatott. Péter közben kinyitja az asszony bőröndjét, belekotor. Megszagol egy ruhadarabot és fintorog.) Olga (a kagylóba): Halló? Berci? Elnézést. Bertalan doktor urat keresem, uram. Igen? (Péter felé, a kagylót eltakarva) Hallod? Meghalt. Hogy a francba? A szám jó. (A kagylóba, egyre zavartabban) Ki vagy te? Jóska? Miféle Jóska? Az én Jóskám? Jóska, te ott vagy? Hol vagy? Ja, ott. De hol van a Bertalan 29
