Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 6. szám - Csiki László: Az erkély (Színjáték két részben)
Anna: A szűz, ha érzékeny, ne legyen vérzékeny. Szintén én. Olga: Korpa közé keverdhetsz, de jól élsz, ha nyű vagy. Anna: Köszönhetsz a seggednek, mintha másvalaki feje volna. {Megtorpan a vetélkedő, ismerkedő, görcsoldó játékban.) Ez most rossz volt. (Csend.) Olga: A fáklyavivó' nem feltűnő' egy égó' városban. Anna: Maga nyert. Olga: Meg a hülye Mándokiné. Anna: Harapom a kezét, nagyságos asszonyom. (Kiált.) Srácok, csesszétek le valahova a többit, úgyis minden az enyém. Gyertek, sörmesterek! Én fizetek. Meg a papa. (Olgához, komolyan.) Az a bolond, aki a többieket nézi bolondnak. Ezek nagyon dörzsöltek ám. (Az ifjak padlóra döndítik az éppen behozott bútordarabot.) I. ifjú: Figyelj, Rozi! Anna: Anna vagyok. I. ifjú: Úgyis jó. Eldugott itt a faterod egy stukkert a szekrény aljában. Az enyém? Anna: És ha nem? Mit csinálsz? (Tudja, feljelentés következne.) I. ifjú: Szerinted mit? Anna: A tied. Olga: Ácsi, öcsi! A Browning az enyém. Az én ön-vé-del-mi fegyverem. Hagyd a helyén, jó? Hallod? Baszhatod. (Anna elismerően pillant Olgára, aztán álságos kedvességgel fordul alkalmi cimborái felé.) Anna: Lökjük sörbe, jó? Olga: Nincs is pisztoly, kicsi lány. Te semmit se higgy el, senkinek. Ne légy bolond. Anna: Egy jó tündér, a meséből. Mi a mese? Olga: Ötvenhat. Anna: Illetve hatvankettő. Nekem nyolc. Olga: Mándokiné is ezt mondta. De ő le is ülte. (Anna megszabadítja alkalmatlankodó alkalmi ismerőseitől Olgát.) Anna: Menjünk, fiúk. Bamba a Bambi, dől a sör, forr a bor, állítja a pálinka. Olga: Csak óvatosan. Hosszan élj! (A fiatalok távoznak, balra. Olga fotelében hallgat egy ideig.) Olga: Ez a hazám, Uram. Azt mondtam mindvégig, kedves Mándokiné, tisztelt tizedes elvtárs és én édes istenem: ez a házam. Csakhogy a házam most már nem az enyém. Semmim nincs. Akkor hazám van. Mi más? (Rikácsolva kiált.) Péter! Éljél már! (Nem érkezik válasz.) A szobám odébb van, héthatáron túl. Ez itt még csak a hazám. Totál hülye vagyok. De lehet, hogy csak gyáva. (Bejárónő jön. Olgával egyívású, meglehetősen elegáns. Kirúgott tanítónő és bőbeszédűen eltúlozva játssza mostani megalázó szerepét. Ez idomulása iróniájaként hat.) Bejárónő: Kézit csókolom, nagysága. Az elvtárs anyukájának tetszik lenni, ugye? Hát persze. Tessék akkor bennebb menni, mert én midig itt kezdek. Olga: Ma nem. Bejárónő (felméri a szétszórt bútorzatot): Maga költözik be? Vagy az Anna lány megint: ki! 27
