Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 6. szám - Csiki László: Az erkély (Színjáték két részben)
Péter (sértetten): Itt ülök, virrasztók, őrködök, konspirálok veletek fél éjszaka, kiújul a fekélyem a sok izgalomtól, és akkor te azt mondod nekem: az Úristen... Milyen bajtárs vagy te? Imre: Olga mama! Kaphatnánk valami kaját? Ki tudja, mikor jutunk hozzá, ha mégis kitör a balhé. Olga: Enni kell, enni mindig kell. Rendes anyád lehet, megtanított a rendre. Sose kezdj semmibe éhomra. Elmentem egyszer egy Bartók-koncertre. Az Allegro barbaro-t játszották, emlékszem. Kivert a veríték, szédültem, azt hittem, elájulok. Zene soha nem volt rám még ilyen hatással. Aztán rájöttem: egy falatot nem ettem reggel óta. Azóta nem hallgatok koncertet éhesen. Imre (érti a példabeszédet, kuncog): Olga mama, Olga mama! Minden elismerésem, a munkástanács nevében is. János (figyelmeztetően): Mozgás van odalent. (Imre és társa kikémlel.) Imre: A mieink lesznek. De maga azért menjen be. János: Megegyeztünk, nem? Én állom a szavam. Imre (vállon veregeti): Fasza öregember maga, Jani bá. (Ottó érkezik jobbról, Zsófiával. Egyenesen Imréhez lép.) Ottó: Szolgálattételre jelentkezem. Imre: Mit akar még ez is, Olga mama? Ottó: Fegyvert akarok. Kérek. Olga (hitetlenül): Ottó! Te reumás voltál máig. Ottó: Én hallgatom a rádiót, nem mint maga. Beszélt az új miniszterelnök. Zsófia: Még egy kommunista! Ottó: Volt. Csak volt. Zsófia: Tegnap még te is az voltál. Ottó: Olyan is van, hogy ma él valaki, és másnapra halott. (Kivágódik a bal odali ajtó, fiatalok özönlenek be, boldogan, diadalittasan; néhányuknál fegyver, egyiküknél zászló. Egy lány, Mariann, elragadja a lobogót; meztelen a fél melle. Pillanatok alat kialakul Delacroix A Szabadság a barikádokon című festményének erkélyi változata.) Mariann: Győztünk! Győztünk! (A csoportozat megbomlik, a fiatalok összeölelkeznek, Mariann ráfonódik Imrére, és hosszasan megcsókolja. Olga velük ujjong ültében. A diadalmámor közepette a jobb oldali ajtóban, Bertalan doktortól támogatva megjelenik a sápadt, átszellemült József. Révülten nézi a boldog tömeget.) Függöny II. rész Hat évvel később, egy nyári délelőttön. Szín ugyanaz, de a falon a munkás-plakát hleyett egy tánczenekar képe függ, a kisasztalon lemezjátszó áll, és az erkély üvegablakát benőtte a rep- kény. Olga börtönből szabadultán érkezik. Most is „nett”, éppen csak kötött sapkát visel, és télikabátot a karján, a kánikulában. Nem sántít. Szóhasznála25
