Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 6. szám - Csiki László: Az erkély (Színjáték két részben)
Olga: Kihagytak azt, hogy „Unió Erdéllyel”. Imre: Most nem aktuális. Majd. Majd. (Rohanva indul az ajtónak, de Olga trágár mondatától megtorpan.) Olga: Kapd be! Imre: Tessék? Olga: Áldásom rád,Imre. Imre (döbbenten): Azt is kihagytam: ruszkik haza! Olga: Hát ez az. Nem lehet egyszerre mindent észben tartani. De: majd, majd! (Imre zavartan távozik, balra, Olga nehézkesen az erkély mellvédjéhez lép, elérzékenyültén, magában számolja a kinti tüntetőket.) Olga: Huszonhatan már vagytok. Sose öregedjetek meg. (Juci érkezik a lakásból, virágos nyári kosztümben, Olga elhunyt lányának ruhájában, de a falusi félcipőjével. Amúgy roppant előkelő és vidor.) Juci: Olgám! Ez jó. Olga: Pompás. Ez kell neked. Élni fogsz. Juci: Tényleg jó? Olga: Jó hát. De a cipó'd most is trampli. Juci: Nem sérti a Katalin emlékét, ugye? Olga: Nem sérti ót már semmi. Én sem. Juci: Tényleg öngyilkos lett? Remélem, túl vagy már rajta, megkérdezhetem. A férjét bezárták,ugye? És Katalin, ugye, nem bírta ki. Erről van szó. Olga: Mondhatjuk. Juci: Szerelem, szerelem... (Tetszelegve emlékezik.) Ezerkilencszáznegyvenegy... Olga (most fájdalmasan): Ezerkilencszáznegyvenegy. Ezerkilencszáznegyvenöt. Ezerkilencszáznegyvenhét. Ezerkilencszázötvenhárom... Juci: Snájdig volt a János egyenruhásán. Te is nézted. Olga: Negyvenegyben? Juci: Még negyvenkettőben is. Negyvenhétben már nem. Hadifogoly volt, tudod. Olga: Ki nem volt? Juci: A te férjed nem volt. 0 negyvenhétben is snájdig volt. Olga: Értem. Értem én. Juci: Jaj, nem, nem. Nem célzok semmi rosszra. Már úgy értem: politikailag. Olga: Én állandóan megcsaltam a férjemet. Testileg. Kellett. A testemnek. Utáltam is a hormonjaimat. Juci: De te temetted el. Olga: Én is mosdattam meg, utoljára. Juci: Mindig nagyon adtál a tisztaságra. Olga: Hülye! (Elgondolkodik.) Engem ki temet el? Juci (az új ruhától felajzottan): Bízd ide. Legalább mi, polgár-lányok tartsunk össze. Olga: Lehet, ez lenne a jó. Te elég szívtelen vagy hozzá. Ne terheljük ezzel a szeretteinket. Még a vünket se, még ha utáljuk is. (Kintről lövések hallatszanak. Olga felfigyel rá, de nem szól róla.) Juci: Nincs itt egy tükör? Olga: Szólj Péternek, majd mutat. Juci: Elcsábítható? Olga: Szereted tükör előtt csinálni? Juci: Jó ötlet. Hogy te miket tudsz! Olga: Csak szerettem volna. Tükörben, parkban. Most már késő, elcsúfultam. Elmenne a kedvem, ha látom. Te menj, nézd meg magadat. 13
