Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 6. szám - Csiki László: Az erkély (Színjáték két részben)
Olga: Jánost meg kell várnod. Borulj a nyakába, fogd le, nehogy belekeveredjen. Hely meg van. Ürült. (A ruhákra.) Ne köszönd, viseld! (Juci kifelé indul Péter nyomában, Olga utána néz.) Olga: Hátulról tisztára Katalin vagy. Nem is tudom, akarlak-e látni, vagy sem. (Kiált újra, noha fölösleges.) Péter! Előbb engedj fürdővizet neki. Talán még nem zárták el. (Azok ketten némileg sértődötten távoznak, egyik a kiabálás, másik a fürdésre való célzás miatt. Olga nagy nehezen feláll székéből, a terasz sarkába sántikál, a kis asztalra állított telefonhoz; tárcsáz. Valójában roppant izgatott, ezt eddig leplezte csak, a durvaságával is.) Olga: Bence? Jóestét, doktorom. Olga vagyok. Köszönöm. Persze, hogy a régi a hangom. Én már nagyon régi vagyok. De maga ma nem jött. Mi történik a városban? Azt mondja! Azért nem jött? Magának tudnia kell. Maga ezeknek a végbelét is ismeri, ahol egymást csókolják. Mi az, hogy nem mert kimenni a házból? Nem védik meg az orvosukat sem? Igazolványa azért van, nem? Ja, hogy ezek meg felkötnék érte. Jó vicc lenne. Ugyan, még csak tüntetnek. (Döbbenten.) Ezek ellen? Kik? De hát ezek mindenütt ott vannak, akkor meg ki ki ellen? Jó, láttam már nem egyet ilyent, nem ijedtem meg harmincháromban, sem negyvenben, sem negyvenhétben, se Bécsben, se itthon. Ne kímélje maga az én szívemet. Nincsen. Nincsen szívem. De azért megnézheti. ( Leteszi a kagylót, kiált.) Péter! Péter! (Péter jön, jobbról.) Péter: Olga mama... Valakik rohangálnak odalent. Olga: Tudom. Lobi is fognak. Ti vidéken mindentől beszartok? Ez itt Pest, Péter- kém, szokd meg. Most lemész, bevásárolsz. Ha zártak már, felvered őket. Megmondod: nekem kell, Olga mamának. Veszel mindent, ami ehető. Tudod, hol a pénz; bal fiók. Sokan leszünk. Sokat vegyél. Péter: Jó az, ha engem itt találnak? Olga: Mit képzelsz magadról, ki vagy? Ezek most egymást kergetik. Nincs idejük rád. Ki kell azt érdemelni, hogy agyonüssenek. Igyekezz! (Péter indul, az ajtóban szinte elsodorja egy berohanó ballonkabátos fiatalember: Imre.) Péter: Hé! Nem otthon vagy. Imre: Tűnsz a picsába! Péter: Van házkutatási parancsa? Imre (öklét mutatja): Naná! (Imre az erkély korlátjához áll, kinyitja az ablakát, és máris szónoklatba kezdene, nyilván az utcán gyülekezőknek. Olga nem szól.) Imre: Bajtársaim, magyarok! Péter: Olga mama, maga így megfázik. Imre: Barátaim! Szabadság! Olga (Péterhez): Kötszert is vegyél. (Péter kimegy, talán menekül a helyzettől. Kintről kósza zajok hallatszanak, nem lehetnek túlságosan sokan odalent. Imre a hirtelen indítás után elbizonytalanodik, aztán papírlapot kotor elő a zsebéből, azt nézi. Olga leveszi a falról a Tizenkét pontot, Imréhez biceg vele.) Olga: Jobban tudták ezt nálatok Petó'fiék, Imrus. Imre (elkezdi felolvasni a Tizenkét pontot, s miután a tizenegyediknél befejezte, még lekiált valakinek.) A rádióhoz menjetek vissza, Laci! Mindjárt jövök én is. (Olgához.) Nem felejtjük el magának, mama. Jelentkezünk. 12
