Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 6. szám - Csiki László: Az erkély (Színjáték két részben)

Juci: És akkor ez mi?

Olga (végignéz barátnőjén): Mi ez rajtad?

Juci: Ez van.

Olga (elméláz, közben kifelé figyel)-. Ezerkilencszáznegyvenegy.

Juci (fájdalmas kacajjal): Negyvenegy?

Olga: Tiszti bál. Nercképp.

Juci (felélénkül!): Hímzett selyem alj. Pruszlik. Nem, a pruszlik nem akkor volt.

Olga: Borostyán nyakék, selyem retikül. Ez voltál te.

Juci: Sárgultál?

Olga: A cipőd nagyon trampli volt.

(Tömegmoraj ismét, erősebb. A két nő egyszerre szólal meg.)

Juci: Ó! Mi ez mégis? Szerinted.

Olga: Mi ez rajtad?

Juci: Történik valami.

Olga: Tizenkét-tizenöt évenként történni szokott valami. Ennyit lehet egyben kibírni. De miért öltözöl így, Júlia? Az apád, még részegen is, mindig azt mondta: az úr a pokolban is úr.

Juci (ruházatához illően, parasztosan)-. Olga lelkem! Nálunk egyetlen vegyesbolt van, és egy kocsma. A kocsmába asszony nem teheti be a lábát.

Olga: Én bemennék. Ha bírnék. Rajtam nem mernének kacagni.

Juci: János bricseszben jár be a gazdaságba. Hozzá félcipő! Vasárnap, otthon, mackónadrágot visel. Ha mennünk kell valahova — tudod te, hol van az a valahova? -, felveszi a régi fekete öltönyét. Szűk neki. Az ing is szorítja. Retek-feje lesz tőle.

Olga: Nem az a karcsú zászlós volt a János?

Juci: Jánosnak hasa van.

Olga: Azért csak várd meg itt. (Kiált.) Péter!

Juci (hallgatózik): Most csend van.

Olga: Vacsora-szünet. Elegük volt a szónoklatokból. Hazamennek, zsírozni a puskát. (Kiált.) Péterkém!

Juci: Jó helyen laksz. Közel vagy mindenhez.

Olga: Hozzám van közel minden. Általában csend van. (Dühösen kiált.) Péter!

(Nyurga, keskeny bajszú, huszonéves fiatalember szalad be jobbról. Alázatos, ál- nok cselédnek látszik, pedig nem az.)

Péter: Nem tetszett hallani a rádiót, Olga mama?

Óla: Majd ha bemondja London. Azt meghallgatom.

Péter: Nem hallotta a belügyminisztert?

Olga: Biztosan hazudik. Átviszed Júliát a hátsó szobába. Adj neki a Katalin ruháiból.

Péter (elképedten): A Katalinéból?

Juci: A Katiéból?

Olga: A Katiéból. Ő is elég testes volt, szegénykém. Nem volt igazán szép lány. De jó volt. Adj neki, amit akar. Úgyis megenné a moly.

Juci: Hány éve már?

Olga: Számít az idő?

Juci: Hát... negyvenegy. Negyvenöt. Negyvenhét. Vegyem magára a ruháit?

Olga: Most nálam vagy. Azt hiszem, maradsz is egy ideig. Ilyenkor leállítják a vonatokat. Ezzel kezdik. Vagy elrekvirálják. Éegyveresek.

Juci: Azt mondod? Nekem semmim sincs, de az mind ott van, falun.

11