Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 5. szám - Lajos Mihály: Görög katolikusok (A jubileum jegyében)

Lajos Mihály Görög katolikusok A jubileum jegyében áromszázötven évvel ezelőtt, 1646. április 24-én a munkácsi püspökség 63 pra­voszláv vallású ruszin papja esküdött ünnepélyesen hűséget XI. Ince pápának és utódai­nak az ungvári vár templomában. Ezzel - fél évszázaddal a breszti unió után — Magyaror­szág északkeleti területein is megszületett a görög katobkus egyház. Azonban - mint Botlik József „Görög katolikus egyház Kárpátalján" című művében olvashatjuk - még több mint egy évszázadnak kellett eltelnie addig, míg végül is, a kánoni előírásoknak megfele­lően, felállították a Munkácsi Görög Katobkus Püspökséget. Az egyházmegyét ugyanis kezdetben az egri megyéspüspök fennhatósága alá helyezték és csak egy sok évtizedes küzdelem révén sikerült elérni az unitus papoknak a római katobkus papokkal való egyenjogúsítását, illetve a görög katobkus püspökségnek az egriek fennhatósága alób kivonását. Az egyházmegye megszervezésében, önállósításában nagy érdemeket szerzett De Camelis János József püspök, aki lerakta a Máramaros vármegyei huculok uniójának alapjait (az aktusra végül is 1721-ben került sor), melynek eredményeként a munkácsi görög katolikus püspökség joghatósága kiterjedt az embtett területre is; Olsavszky Mihály Mánuel, akinek a püspöksége alatt nagymértékben emelkedett az unitus papság anyagi és műveltségbeli színvonala, tankönyveket nyomtattatott ki Kolozsváron, kétosztályos pap­nevelő intézetet alapított Munkácson; Bacsinszky András püspök, a hivatah ideje alatt pedig úgy anyagilag, mint jogilag és tekintélyben, teljesen egyenjogú lett a görög katolikus papság a római katobkussal, az egyházmegye elnyerte az önállóságát. Ezentúl a magyar görög katolikusok anyanyelvű liturgikus törekvéseit is támogatta, s nagymértékben hoz­zájárul a ruszin irodalmi nyelv kifejlődéséhez is. Majdnem két évszázad nyugalma után, a 2. világháborút követően, a Kárpátalját beke­belező szovjet birodalom átfogó támadást indított a görög katolikus egyház ellen. Püspö­küket, Romzsa Tódort 1947-ben meggyilkolták, két évre rá pedig az egyházközségek mindegyikét beolvasztották a Moszkva központú pravoszláv egyházba. Míg azt a 129 pa­pot, akik nem voltak hajlandók áttérni, ugyancsak 1949 folyamán, három hullámban, a Gulag koncentrációs táboraiba hurcolták. Közülük 28-an oda is vesztek... — Az egyház azonban mégsem szűnt meg létezni, csak illegalitásban működött - közh velem Szabó György atya, a munkácsi Görög Katolikus Püspökség ungvári irodájának igazgatója. - Mintegy 50-60 papunk ugyanis elkerülte az elhurcoltatást. Ok már 1949-ben megszervezték az illegalitás viszonyai közt folytatott egyházi munkát. Az 1956-os amnesz­tia után hazatért papok azután tovább bővítették ezt a tevékenységet. Az illegalitásban eltelt negyven nehéz esztendő alatt, mint megtudom, öt püspöke volt a rejtetten továbbélő egyházmegyének. Ketten közülük már nincsenek az élők sorában. A nemrég elhunyt Dr. Ortutay Elemér pedig, „egyszemélyes teológiaként”, papokat képzett az egyház számra. És négy évtizeddel a hivatalos eltöröltetés után, 1989 decemberében, a társadalomban végbemenő demokratizációs folyamatok eredményeként, legalizálták a görög katolikus egyházat.- Ezt a lépést hosszadalmas küzdelem előzte meg, melyet főként a titokban felszentelt püspökeink és papjaink, továbbá az aktív híveink folytattak a hatóságokkal úgy Kijevben, mint Moszkvában. A hivatalos bejegyzés meg is történt. Ez azonban még nem jelentette 87

Next

/
Oldalképek
Tartalom