Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 5. szám - Szürti Miklós: Szocializáció a szovjet hadseregben
Szürti Miklós Szocializáció a szovjet hadseregben 4 * Szovjetunió, illetve utódállamai férfilakosságát ért legmasszívabb szocializációs élmény kétségtelenül az a két (a haditengerészetnél három) év, amit a hadseregben töltöttek és töltenek el. A Birodalom lakosságának viselkedését meghatározó értékrend, attitűdök és viselkedési sémák itt lecsupaszítva, szinte zavaró mellékhatások nélkül jelennek meg és érvényesülnek. Ezek interiorizációjának módszerei nemcsak azért tanulságosak, mert a lakosság egyik fele óhatatlanul hatásuk alá került (kerül), hanem azért is, mert más szocializációs szempontból jelentős intézmények is analóg módon működnek: a bentlakásos iskolák, börtönök, só't a munkahelyi kollektívák nagy része is. Mondhatni, ezek láncolatot alkotnak, amelyek egymásnak adják az elvileg tiszta lappal belépő' egyént. A hadsereg az ideáltipikus láncszem, mivel a börtönöket leszámítva, ez képes a rendszerbe került ember életmegnyilvánulásait totálisan meghatározni és ellenőrizni. Az általános és ideáltipikus jellegen kívül az emeli még ki a hadigépezet szocializációs jelentó'ségét, hogy fejló'désének fölöttébb érzékeny időszakában válik hadkötelessé az ifjúság (18 éves korban). Dolgozatom anyagát a Szovjet Hadsereg személyi állományának csoportdinamikája és interperszonális viszonyainak jellegzetességei adják. A témának gyakorlatilag nincs szociológiai irodalma. Ami van, az egyfelől a tisztikar számára gyártott didaktikai irodalom, másfelől a „peresztrojkás botrányirodalom” néhány publicisztikai és szépirodalmi terméke. Az első' fajta irodalom teljességgel használhatatlan - egyszerűen semmi köze a valósághoz. A másik - kritikával - jó alapanyagul szolgálhat. A módszer tehát, amivel dolgoznom kell, a tudomány hőskorára jellemző': közvetlen és közvetett tapasztalatok elemzéséből bontok ki egy elméleti sémát. Természetesen igyekszem belül maradni a szociológia kategóriarendszerén. Ha ez nem sikerül, annak vagy az az oka, hogy nem ismerem eléggé ezt a szaknyelvet, vagy az, hogy az adott jelenségcsoportot nem lehet a rendelkezésre álló paradigmák segítségével értelmezni. Úgy hiszem, tételeimet kísérleti úton igazolni lehetne, ha valaki lehetőséget kapna a megfelelő felmérések elvégzésére. AMI MINDEN HADSEREGRE JELLEMZŐ. A világ bármely vizsgálható hadserege olyan szubkultúrát alkot, amelynek belső viszonyai civil szemmel nézve elütnek a normálistól. A hadsereg feladata háborúk megvívása, a háborús viszonyok pedig a normális társadalmi viszonyokhoz képest deviánsok. Ezt azonban el lehet mondani bármely társadalmi alrendszerről, amely a maga belső logikája (bináris kódja - mondaná Luhman) szerint funkcionál. A hadsereg abban üt el tőlünk, hogy békeidőben saját ideáltipikus mivoltához képest is diszfunkcionális és abnormális. Háború nélkül ugyanis nem érvényesülhetnek azok a törvényszerűségek, amelyekre a hadsereg egész szervezete ráépül. Békeidőben minden hadsereg olyan, mint szélcsendben egy szélmalom, amely vitorláit egy beépített motor forgatja. 61
