Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 5. szám - Dömöcki András: A novemberi manifesztum
Azért járhattak így el velünk, mert el voltunk szakítva anyaországunktól, Szovjet- Ukrajnától, s védtelenek voltunk. Azért járhattak el így velünk, mert nem teljesedett be az anyaországunkkal, Szovjet-Ukrajnával való újraegyesítésért elkezdett harcunk, s mert mi kívülmaradtunk a népek nagy családján, Szovjet-Oroszországon. Történelme során Kárpátontúli Ukrajna népe nem egyszer fölkelt a külföldi elnyomók ellen. Nemzedékünk emlékezete őrizte népünk megmozdulásait Kárpátontúli Ukrajnának Oroszországgal való egyesítéséért, és Szovjet-Ukrajnával való újraegyesítéséért. Az 1918. december 21-én Máramarosban és az 1919. január 21-én Huszton tartott népgyűlések emlékét, amelyeken 420 község képviseletében követelték Kárpátontúli Ukrajna újraegyesítését egész Ukrajnával. A nép függetlenségi törekvéseit kegyetlenül elnyomták. A történelemben mindörökre megmarad az 1904-es, és az 1913-14-es máramarosi perek, az 1929-ben Huszton kivégzett munkások és az 1932. február 10. és 18. huszti, turja-paszikai sortüzek áldozatainak emléke. Kárpátontúli Ukrajna egész történelme tanúsítja, hogy nemzeti függetlenségétől megfosztott, évszázados rabságban lévő népünk elpusztul, ha idegen államban kell élnie. Vagy az újraegyesülés Szovjet-Ukrajnával és nemzeti újjászületés, vagy pedig az elnyomatás, a jogtalanság és Kárpátontúli Ukrajna népének fokozatos kihalása. Most, amikor egész Európa népei a nácizmus, a hitleri tirannizmus ellen nemzeti függetlenségükért küzdenek, nagy igazságtalanság lenne, ha népünk továbbra is elszakítva élne szülőanyjától, Szovjet-Ukrajnától. Nemzeti fejlődésünket, gazdasági felvirágzásunkat és külső biztonságunkat csak akkor biztosíthatjuk, ha újraegyesülünk Szovjet-Ukrajnával és a Szovjetunió népeinek baráti családjával. A német-magyar rabságból kiszabadult kárpátontúli ukrán nép elhatározta, hogy egyszer és mindenkorra megvalósítja évszázados álmát, és újraegyesül Szovjet-Ukrajnával. Ezekkel a gondolatokkal indult a Népbizottságok községi, kerületi és városi választásaira, s utasította őket, hogy harcolják ki Kárpátontúli Ukrajna újraegyesítését Szovjet- Ukrajnával. Az egész népnek, Kárpátontúli Ukrajna minden községe és városa munkásainak, parasztjainak, értelmiségének és papságának Kárpátontúli Ukrajnával való újraegyesítését petíciókban kérő, határozatokban megnyilvánuló rendíthetetlen akaratával egyetértve, KÁRPÁTONTÚLI UKRAJNA ” ÖSSZES NÉPBIZOTTSÁGAINAK ELSŐ KONGRESSZUSA ELHATÁROZTA: 1. Újraegyesíteni Kárpátontúli Ukrajnát a mi Nagy anyánkkal, Szovjet-Ukrajnával, és kilépni Csehszlovákia kötelékéből. 2. Kérni az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság Legfelsőbb Tanácsát és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének Legfelsőbb Tanácsát, hogy csatolja Kárpátontúli Ukrajnát az UKRÁN SZOVJET SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁGHOZ. 3. Megválasztani KÁRPÁTONTÚLI UKRAJNA NÉPTANÁCSÁT mint a Kárpátontúli Ukrajna területén a nép akaratából működő egyetlen központi hatalmat. 4. Meghatalmazni és kötelezni Kárpátontúli Ukrajna Néptanácsát, hogy megvalósítsa a kongresszus határozatát Kárpátontúli Ukrajna Szovjet-Ukrajnával való újraegyesitésé- ról. Mukacsevo, 1944. november 26. Egyhangúlag elfogadta Kárpátontúli Ukrajna Népbizottságainak Első' Kongresszusa. A megyei tanács elnökének nyilatkozata 50 50 éve, 1944 késó' őszén a sztálini rezsim közepette Kárpátalján tragikus események történtek: magyar, német és más nemzetiségű férfiakat hurcoltak el hadifogolytáborokba és szigeteltek el a külvilágtól. A táborokban, ezen belül a szolyvai gyűjtő-fogolytáborban sokan pusztultak el a betegségek, az éhség, az embertelen kényszermunka következtében. 57
