Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 1. szám - Gion Nándor: Ez a nap a miénk (regény) III. rész

Maradtam. Székács Tibor horoggal nagy kupac szalmát tépett ki a kazalból, a szalmát vastagon a földre terítette, rágördítettük az agyonlőtt-agyonszúrt disz­nót, magasan befedtük szalmával, és több helyen meggyújtottuk. A száraz szal­ma pattogva lángolt, perzselődő disznószőr és disznóbőr szaga érződött a leve­gőben. Rusznyák Maris előbújt a házból, odajött hozzánk, már megnyugodott a nagy riadalom után.- Hogy van Margitka? - kérdeztem.-Jól. Szoptatja a babát.- Csodálom, hogy nem apadt el a teje a rémülettől.- Ő nem ijedt meg anyira, mint én. Egyáltalán nem sikoltozott.- Úgy látszik, megszokta, hogy disznók röfögnek az ágya körül. Megint émelyegni kezdett a gyomrom, talán a pörkölődő disznó szagától. Té­len szeretem ezt a szagot, a disznópörkölést is élvezem, mert a lángok szépen világítanak és jóízűen melegítenek a sötét, hideg reggeleken, de a nyári nap alatt csak a forróságot növelték, és bűzt geijesztettek.- Én itt megtettem, amit megtehettem - mondtam. - Most elmegyek másfelé.- Köszönöm a segítségét - mondta Székács Tibor.- A továbbiakban majd én segítek Tibornak - mondta Rusznyák Maris. Székács Tibor vasvillával igazgatta a parazsat a disznón, gondterhelten csó­válta a fejét.- Rengeteg munka lesz. Ezt a sok húst még ma zsírba kell sütni, különben megromlik.- Hamarosan Margitka is felkel az ágyból - mondta Rusznyák Maris. - Ő is segíteni fog.- Rézi nem engedné, hogy felkeljen ma - mondtam.- A tanyasi asszonyok gyorsan lábra állnak szülés után - mondta Székács Ti­bor.- A csángó asszonyok is ezt teszik, ha hagyják őket - mondtam, de ezt egyi­kük sem értette. Már a lovon ültem, amikor Székács Tibor utánam kiáltott:- Estefelé téljen be hozzánk ismét! Küldök friss disznóhúst Rézinek. Ellovagoltam egészen az óbecsei határig, kiszellőztettem a fejemből a meg­perzselt disznó szagát, igyekeztem elfeledkezni a szörnyűségről, ami megtör­ténhetett volna, igazán nem kívánkoztam a Székács tanyára. Aztán alkonyai­kor mégis bementem, mert Margitkát láttam sürgölődni egy kondér körül az udvaron, tüzet rakott a kondér alá, ő is észrevett engem, hevesen integetett. Be­tértem hát, és megkérdeztem tőle:- Miért nem maradtál az ágyban? Le akarsz betegedni?- Nincs semmi bajom - mondta. - A hasam még fáj, de majd elmúlik. Ma még nem végzek nehéz munkát, csak a tepertőt sütöm ki. A nehezebb munkákat Maris és Tibor végzi. Odabenn szeletelik és sütik a húsokat. Nehéz zsírszag terjengett a tanya körül, a meleg estén csúnya volt ez a nyári disznóvágás, a levegő megsűrűsödött és fojtogatott.- Az újszülött jól van? - kérdeztem.- Békésen alszik. A többi gyerek vigyáz rá.- A disznóktól is megőrzik?- Megetettem a disznókat. Ha jóllaknak, szelíd állatok lesznek. Ez az egy megvadult. Kár, hogy le kellett lőni a szegény, bolond állatot. 25

Next

/
Oldalképek
Tartalom