Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 4. szám - Gion Nándor: Ez a nap a miénk (regény - VI. rész)
- A búzaföldön. Az elmúlt éjszakát is ott virrasztotta át. Vadászpuskával és pisztollyal.- Megint bajt szimatol?- Igen. És ilyenkor leginkább el is jön a baj.- Kimegyek hozzá. Megkérdezem, hogy milyen bajt szimatol.- Vigyázz, nehogy beléd lójön - figyelmeztette Rusznyák Maris. - Ha dühös, könnyen eljár a keze. Vigyáztam hát, hangosan krákogva és dongó' léptekkel mentem keresztül az udvaron, az istálló mögött a búzatarlón is zajosan mozogtam, nem szerettem volna, hogy Török Adám esetleg lopakodó tolvajnak véljen, neki tényleg gyorsan eljárt a keze még akkor is, ha nem volt dühös. Az egyik búzakereszt mellól bosszúsan rám förmedt:- Csöndesítsd le magad! Még jó, hogy nem fütyörészve és nótázgatva kóborolsz, mint a gyerek, aki fél a sötétben. Azt akarod, hogy az egész Devecser megtudja, hogy innen lesek a gyújtogatókra? A búzakereszt tövében ült, vadászpuskáját a térdére fektette. Leguggoltam mellé.- Errefelé nem járnak gyújtogatok - mondtam. - Jól tudják, hogy fegyverrel őrzöm a határt.- Őrizd továbbra is — mondta Török Adám. — A magam búzájára azonban én fogok vigyázni. így biztosabb. Az én búzám nem éghet el. Keservesen megdolgoztam érte.- Ez így igaz - hagytam rá szelíden. Kicsit talán túlságosan szelíden. - Majdnem fél napig lovagoltál egy széleshátú igáslovon, amíg összeraboltad a pénzt a tanyára és a búzaföldre. Tényleg keserves munka volt.- Eló'tte két évig börtönben rohadtam.- Ez inkább unalmas munka lehetett.- Nem egészen. Az örökkel elboldogultam valahogy, az egyik rabbal, egy cseh vagy lengyel, szóval zsidó bankárral azonban meggyűlt a bajom. Gyorsan feltalálta magát a börtönben, csak rajta keresztül lehetett dohányhoz vagy italhoz jutni, méghozzá igen drágán, só't még a látogatásokért is fizetni kellett neki, a csomagjainkat megvámolta. Kis töpörödött ember volt, két ujjammal elroppanthattam volna a nyakát, csakhogy mindig nagyon izmos emberek nyüzsögtek körülötte. Legalább száz kilósak, darabonként. Egyenként elbántam akármelyikkel, mert én ott sem tűrtem el, hogy piszkoskodjanak velem, de legtöbbször ketten-hárman rontottak rám, ilyenkor komoly bajba kerültem, egyszer eltörték az orrcsontomat és a verekedések miatt minduntalan engem csuktak magánzárkába. A bankárnak sok pénze volt. Szerencsére összebarátkoztam egy vasúti váltókezelővel. Berúgott és elaludt a kunyhójában, emiatt összeütközött két tehervonat, ó't meg börtönbe vágták. Rendes ember volt, szerzett nekem egy sínszöget. Nagyon hegyesre köszörültem, és a legközelebbi civakodáskor meglékeltem vele két izmos testőrt. Nem haltak meg, de elég sok vérük elfolyt. Ettól kezdve olcsón kaptam a cigarettát, és senki sem nyúlt a csomagjaimhoz. Mindenki tudta, hogy még éjszaka, alvás közben is sínszöget szorongatok a markomban. És nagyon éber alvó vagyok. Szóval nem volt unalmas az a két év. Mindenesetre a zsidókat azóta sem kedvelem, a vasutasokra viszont hálával gondolok.- Most is nálad van a sínszög? 79
