Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 4. szám - Gion Nándor: Ez a nap a miénk (regény - VI. rész)
Gion Nándor Ez a nap a miénk VI. rész J- %/ézi születésnapja február 6-án van, és ez nálunk évek óta afféle német ünnepnek számít, fóleg a sváb rokonok és ismerősök jöttek el felkö- szönteni, déleló'tt az asszonyok és a gyerekek, este meg a férfiak, jókedvű csevegés folyt a házunkban késó' éjszakáig, vidám ünnep volt ez, ugyanolyan vidám, mint az én névnapom, talán még lármásabb is, de nem annyira ünnepélyes, mint az István nap, a németek ritkábban engedik szabadjára magukat, mint a magyarok, olyankor azonban mindenről megfeledkeznek, csak komédiázni és nevetni akarnak. Ez a februári születésnap is vidáman indult, a gyerekek teleették magukat tortával, azután az udvaron és az utcán hógolyóztak, az asszonyok sokat nevettek a szobában és a konyhában, én meg eltakarítottam a havat Tökös árván maradt háza elól is. Este viszont már megszűnt a vidámság, komor arcú német férfiak jöttek a születésnapra, Rézi két öccse: Stefi és Péter, ifjabb Johann Schank, a téglagyáros, Karl Junger az asztalos és Hans Kohlmayer, a cipész. Rézit ugyan mosolyogva ölelték át, és még sok boldog születésnapot kívántak neki, de azután ismét elkomorult az arcuk, rosszkedvű emberek között ültem az asztalnál, sokáig csak az átkozott telet szidták, mert ez a tél is majdnem olyan kemény volt, mint az eló'zó', és ezúttal a meleg szobában sem vigasztalódott meg senki. — Eljött hozzánk is az orosz tél — mondta kissé gúnyosan Péter. — Elóhb ért ide, mint gondoltátok. — Sohasem fog ideérni - fortyant fel Stefi. — Az orosz tél messze van innen. — Egész Európa gyászol - mondta csöndesen Johann Schank. — Mindenütt félárbocra engedték a lobogókat. — Lehet, hogy a zászlók félárbocon lógnak - mondta Péter —, de nem biztos, hogy mindenki ugyanazért gyászol. — Az újságok is azt írják, hogy egész Európa gyászol - mondta Hans Kohlmayer. Péter egy újságot húzott elő' kabátja belső' zsebéből, maga elé terítette, körbeforgatta a fejét, mindenkinek az arcába nézett, és most már nagyon is érezhetően gúnyolódott. — Miért kellene gyászolni? Ez az újság például azt írja, hogy a hatodik német hadsereg a legnagyobb és legfényesebb hőstettet hajtotta végre, miközben dicsőségesen tartotta magát. A hőstettet ünnepelni kellene. Hans Kohlmayer szemrehányóan rászólt Péterre: 74
