Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 4. szám - Szigeti Csaba: Névsorolvasás (avagy a szövegközötti személyesség)
És az (2.), integrális szöveg, egy teljes költemény az Üdvözlet a vesztesnek, inverz Ady-utalásos című kötetből (Héttorony Könyvkiadó, 1994.). A vers címe Pictura et Sententia, alcíme pedig: Aprily Parajdon. Csak elbarangol, elbolyong, Akár a dombon vándorló verőfény, Mint magas ősz parazsában a szél: Szirmok, virágok, bogarak Pörögnek elő belőle... Billegető, vízirigó, pinty, cinke, poszáta, pirók és Philomena kíséri — bárhova léphet. Vagy ha a kedves vadludak éke Atvonulóban visszakiáltoz rá csupasz égen... Túl szép ez így: Madár se tudja önnön szárnyacsapását. Mert aki van még, csak a versben van otthon - A villám vagy a pisztráng vad feszülésében. Barkák selymében, málnavészben él. Erdő, fű, havas lehetne vagy harangszó: Lakhatna falevélben, aláhulló hazában. És mégis ragyog. És ragyog a kép, mint sziklafalon a só. Mind a két szöveg másként, de megteremti a maga intertextuális holdudvarát: a levegőben szálló madarak éke a Vadlúd című Aprily-költeményre utal, ez pedig tovább a Vadlúd-vonulásra, majd a Ludakra, a madárkatalógus a Madarak zenéje című mikrociklusra, és ez tovább, tovább... Ha a kedves Olvasó most, ösz- szevetve a két szöveget, azt gondolná, hogy a szavak közel-azonosságára vagy ekvivalenciáira szerettem volna a két hosszabb idézettel a figyelmét fclhív/u, ha esetleg azt hinné, hogy itt szerintem az önidézetesség jelenségével van dolgunk, akkor téved. Éppen az azonos szavak azonosság-látszata mögé elrejtó'zött különbség érzékeltetését szolgálja a két idézet. Mert itt számomra egyedül a meg- képzó'dő Különbség a fontos. A két szöveg annak bemutatását szolgálja tehát, szándékom szerint, hogy a (költői) szó Kovács András Ferencnél kiterjeszkedó' természetű, de mágiája igazán csak a Költeményben működik. És úgy gondolom, a mágia kifejezés itt nem a költészet eredetére utal, nem a múló idó ködére, hanem a költemény csinálására: nyugodtan használhatnánk helyette például az alkímia szót is. Egyébként a névkatalógus, mint attribúciós technika, Kovács András Ferencnél másutt is jelen van. Só't, maga a kötet, az írások együttese a Scintilla animae-ben egyetlen hosszú névsorolvasás, barátoké, ismerősöké, a közeleseké (ahogy a latin proximi szót magyarítani szoktam, felebarátaim). Apollinaire-t például, aki igen közel áll őhozzá, szerinte „(...) leghívebben az azóta híressé vált vagy feledésbe hullt kávéházak, kiskocsmák, törzsvendéglők, bisztrók, borpincék nevei idézhetik fel: Closerie des Lilas, Café Vachette, Caveau du Rocher, Soleil 70
