Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 4. szám - Silló Jenő: Toldott-foldott ballada (Kovács András Ferenc Jack Cole dalaiból c. versének pre- és architextusairól)
További következtetéseket is lehetővé tesz az alcím, a Jack Cole dalaiból, mely egyrészt besorolja a verset ebbe a költészetbe, jelzi, hogy nem zárt, autonóm egész, hanem eleve egy ciklus, kötet része, másrészt pedig utal arra, hogy az ott körvonalazódó költészet sem egy zárt egész. A Toldott-foldott ballada architextusairól A „Quint Afton elnyűhetetlen balladája” címében szereplő „ballada” szó kétféle architextuális preszuppozíciót generál - egyrészt verses epikus műfajra, másrészt versformára utal. Az olvasás során részlegesen megfelel mindkét elvárásnak. Epikus műfajként rendelkezik egy narratív szállal, egy történetnek, Quint Afton pályafutásának az elbeszélése, a balladák megszakításos történetkezelésével, ilyen értelemben ugyanolyan ballada, mint Sir Patrick Spence, a deli George Campbell, vagy - stílszerűen - Jesse James balladája. Ugyanakkor az erőteljesen érvényesülő versszerűség, a hangzás — a gyakori alliterációk, a rímek bravúros játéka: a gyakran akár olyan három és négy szótagos mozaikrímek, melyekben mind a rímhívó, mind a rímfelelő mozaikrím (pl. „bamba tesvír” — ’’Tampa Nashville”, „sanda bánat” — ’’Kant apánkat”, „marha Quint” — ’’arra int”), a váratlan, itt talán még a tiszta rímnél is csengőbb asszonáncok közé beszúrt tiszta („megúszta” - ’’Augusta”, „babra ment ó” — ’’Sacramento”) és kancsal („purcant” — ’’pár cent”) rímek, a többszótagos rímek kevert jellege(pl. kecskerím és tiszta rím keverése: „ki-kifolyt” — ”Illinois-t”), az akár ütemhangsúlyosan is tagolható változó hosszúságú jambikus verssorok ritmikája - egyenrangú komponense a jelentésképződésnek, ha éppenséggel nem fedi el, nem oldja fel az elbeszélt történetet. Ebben könnyen segítségére lehet a másik, a formai elvárásoknak való, ugyancsak részleges megfeleltethetés is: a szakaszok bonyolult, a három-négy szótagos rímek ellenére is nehezen követhető rímképletei különféle balladastrófákéhoz hasonló szervezettséget mutatnak. Azonban el is térnek tőlük: míg a balladastrófák maximum tíz sorból állhatnak, a refrént is beleértve, addig a jelen esetben a változó hosszúságú strófák mindegyike tíznél több sorból áll. A refrén is megváltozik az utolsó szakaszban, és hiányzik a klasszikus balladák egyik fő ismérveként számontartott ajánlás (envoi) is. Továbbá a balladában mint versformában az első strófa képlete ismétlődik a rá következőekben, a jelen esetben pedig minden strófa más-más rímképletű. A formális kritériumokat szigorúan értelmezve a versszerkezet nem minősíthető balladának, viszont érthetőbbé válik a címben szereplő jelző, mely utal arra, hogy a költemény nem is tart erre igényt, és hogy a ballada versszerkezetének, illetve műfajának nem normatív követéséről, hanem átértelmezéséről van szó. Ez a vers formája és műfaja nem az adott versszerkezet, illetve műfaj normáinak való megfelelésből, hanem a hozzá való viszonyból, a velük való interakcióból keletkezik. A mind a műfaji, mind a (vers)formai elvárásoknak való részleges megfelelés között létrejövő kölcsönhatás is jelzi, hogy nem merev normakövetésről van szó, hanem ezeknek a normáknak átértelmezéséről, új összefüggésbe helyezéséről. Továbbá a hagyományos olvasói elvárások kijátszásáról, a csak műfajként vagy csak versformaként való azonosíthatóság lehetetlenné tételéről. A vers nem olvasható egy adott verstani vagy műfaji kategóriának való mecha45
