Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 4. szám - „Mint forró csontok a máglyán” (Kovács András Ferenccel beszélget Fűzi László)

csak nézői a maiak.” Hát ez is Ady... Hanem azért^a versek mégsem pusztán cifra szolgák... Szolgáltak ők már eleget, szegények... És én is már: sem úr, sem szolga. S ha mégis: akkor csak a bennem rejtőző s időről időre megnyilvánuló valaminek, nevezzük talán úgy, hogy a nyelvnek, csak a belőlem és általam is beszélő nyelvnek lehetnék még olykor lázadozó s egyszersmind lekötelezett és alázatos szolgája... A láthatatlanról beszélek. Talán Istenről, akár Szent Ágoston. Talán arról, hogy a nyelv számomra egyszerre eleve elrendelés és szabad akarat, bűnbeesés és megváltás, kegyelem és lelkiismeret... Ahogyan Babits érthette azt, hogy nem az énekes szüli a dalt: a dal szüli énekesét. A költészet pedig... Mint forró csontok a máglyán.

Néixí 1 j&uyte

U&LJV- c! Áutoó ncctiúiJfe/jUlII***

Jjú/uT “ OHlUjciZ' ÍLofkcij k&jy MnZfuAjtU&irbZ

P

'■ •

íAmJUÁá CIU&

37