Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 3. szám - Híreink
donképpeni írásgyakorlat jelenségének önmagát értelmező egybekapcsolása, hisz Géczi írásfolyama is ezt a kísértést sokszorozza, halmozza: feledni az alig feledhetó't, az elmúlás kényszeresen jelentkező fellépését." Kis hártyadarabkák válnak le a felszínéről — folytatja Géczi a Tükörben — , az esernyőfenyőktől szegélyezett kanyar, a hegycsúcson vijjogó városka, egy vörösre festett őrtorony, majd mindent hirtelen elveszt." A tárgyak tér- és idővesztését, a megsemmisülést is érzéki és dinamikus módon közelíti Géczi, s ami talán még ennél is lényegesebb, a pátosz-hiány tüntető jelenlétével fogalmaz: „Az alagút elragadja tőle az összes látványt, a képek kinn maradnak a bejáratnál, két merész fénynyalábbal átbökve. A tükörben megbúvik az indulat, gonoszán rúg, és leveti magát a két ülés közé. A tükröt magával ragadja, ott hevernek egymásban, éntelten, a kézifék matt rúdja mellett, a félhomályban, mint akik együttlétéhez már ennyi is elég." Ez az „éntelített" szenvedély- és indulatjáték talán érzékeltetni tudja mind az esszék feszültségét, mind annak a visszafogott poézisnak és létértelmezésnek a természetét, amely Géczi munkásságára mindig is jellemző volt. Mindehhez még hozzákapcsolódnak olyan mozzanatok is, mint az „úton levés mondhatóságának" kutatása, s ez már nemcsak a reflexivitás egzisztencia-értelmezésének tónusait teszi láthatóvá, de a maradandóság kockázat- vállalását is fókuszba helyezi: „A színtiszta igazgyöngy ott tenyészik, ahol a gyöngykagyló. Azzal a különbséggel, hogy a puhatestűt a kesersós tengervíz, a gyöngyöt meg a hűvös, nyákos test ágyazza magába. Megfigyelte, minél mélyebben és sötétebb félhomályban él az állat, annál lasabban nő benne az igazság. Hát tudja, hogy az igazság kényelmes állat. Könnyen elpusztul, ami utána marad, azt damilra lehet fűzni, meg is teszi, e gyöngysorok árából tengeti életét, de hogy ne rövidüljön igazságérzete, közülük egyet-egyet szombat hajnalonként ráakaszt a szűz szobor nyakár a." (Az igazság és a történet). A történetben lakozó igazság kideríthe- tetlensége, s ezer alakban fel- és eltűnő árnyképei az írás folyamatára, az egyedül értékesnek tekintett létezésformára is rávetül, még ha csak pillanatokra is. Mert nem lehet véglegesen eldönteni,hogy amit éppen fejünk felett elsuhanó madáralakként bámulunk, vagy egy asszonyként a mellettünk lévő asztalnál, az valójában azonos-e önmagával, s az már végképp a kételyek végtelenbe vesző kaotikumát mozgósítja, hogy az írás szándékaival és végkifejletével mindez találkozzék-e, ha egyáltalán értelmezhető még a művészet felőli világmegértés jelenünkben nem éppen magától értetődő jellegzetessége. Egy azonban mindenképp bizonyos. Géczi János Angyalhéj könyve újabb dokumentuma a kétely makacs megjelenítésének, a képi-nyelvi szövegeződés folyamatainak bemutatásával történő művészeti experimentumnak, hogy azok a bizonyos esszémondatok összeálljanak. Bohár András Híreink A Forrás Kiadó gondozásában megjelent Szekér Endre: Buda Ferenc című monográfiája. A kötet megvásárolható többek között Budapesten az írók Könyvesboltjában, és megrendelhető szerkesztőségünk címén. A könyv ára 400 Ft. A Katona József Könyvtár, a Forrás Szerkesztősége és a Katona József Társaság 1997. január 21-én könyvbemutatót rendezett a kecskeméti Katona József Könyvtárban. Szekér Endre monográfiáját Vekerdi László, Fűzi László Balvégzetű évtized? című tanulmánykötetét pedig Sándor Iván és Ilia Mihály mutatta be. Himnusz haza című versét Buda Ferenc mondta el. A könyvbemutató alkalmából Benes József les- tőművész alkalmi karpara tárlatát is megtekinthette az érdeklődő közönség. 96
