Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 3. szám - Beke György: Mi menthetné meg a csángókat?
előírja, hogy az Erdélyi Lapok zarándokai, kolozsvári és nagyváradi magyarok mind, akiknek nagy többsége egyáltalán nem tud románul, előbb a román állam nyelvén hallgassák végig a Vatikán Állam fejének beszédét. XI. Piusz ne tudná, hogy előtte térdelő hívei magyarok? Hiszen a magyar iskolák sorsáról érdeklődött tőlük. Jelezte ezzel, hogy szívén viseli a katolikus magyar ifjúság sorsát, tehát a magyar nyelv sorsát is, az iparos ifjúság jövőjét és az ugyancsak magyar közegben tevékenykedő Actio Catholica sikereit. De ugyanígy tudatában volt annak, hogy ő egy állam feje — maga írta alá az 1929-es laterani egyezményt, amely az egyházi állam státusát megszabta, tehát egy másik állam, Románia polgáraival előbb annak az államnak a hivatalos nyelvén kell érintkeznie. Csak utána szólalhat meg a hívek anyanyelve.... Dsida Jenő útinaplójában van egy mozzanat, amely nem is annyira kedélyes, mint amilyennek tűnik, inkább drámaian érzékelteti XI. Piusz helyzetét: „A Szentatya mosolyog. A testőrök vonulnak kifelé. A Szentatya is az ajtó felé közeledik. De még egyszer megáll, visszanéz, atyai jósággal mosolyog a zarándokok felé. — Éljen! Éljen! — kiált vissza magyarul, és eltűnik az ajtó bíborfüggönye mögött." Mintha a protokoll, az államfői kötöttségek „fogságából" — lévén maga is egyképpen fogoly — kitekintene egy pillanatra, gyermekes csínytevéssel, a 76 éves pápa. Hányszor nyomorított és nyomorítja meg hívek és egyházi hatóságok kapcsolatát az állami protokoll. Moc. dr. Juga, nyilván rég nem az 1933-as pápai prelátus, hanem egy másik „dr. Juga", nemcsak felülről lefelé tolmácsol, közvetít, de alulról fölfelé is. Az ő személyén, szemléletén, felelősségén vagy elfogultságán át juthat el a Szentszékhez, az Állam fejéhez mondjuk a moldvai csángómagyarok siralmas panasza és alázatos kérése, hogy engedtessék meg nekik anyanyelvükön szólni Istenhez és Istennek hozzájuk. Közelebb éreznék úgy magukhoz az egeket. Ez a mindenkori „dr. Juga" — hiába van egyházi rangja — a román államot képviseli. Bukarestet nem lehet megkerülni. Ez pedig egyben Bukarest felelősségét, illetékességét jelenti. Bukarestben lehetne megfordítani a csángó sors kerekét. Ha a román állam megadja a csángók számára az anyanyelv jogát, a Vatikánból is megérkezik — éppen az államrezon alapján — az utasítás Bukarest érsekéhez, Iasi püspökéhez. Vajon nem emellett szólna a román államrezon is? Groteszknek tűnhetik, amit most elmondok, pedig nagyon komolyan gondolom. Vagy két évtizeddel ezelőtt, a moldvai csángók földjén barangolva kísértett meg a gondolat: miként is cselekednék, ha én intézném a nemzetiségi ügyeket Romániában, mai Vasile Lupu vajdaként? Okos megfontoltsággal Moldvában tennék igazán látványos engedményeket a magyar kisebbségnek. Visszaállítanám az ötvenes évek végén elsorvasztott magyar iskolákat, mind egy szálig, még újabbakat is létesítenék, mert nem minden csángó faluba jutott volt belőlük. Megszervezném a magyar tanítóképzést, lehetőleg Bákó városában — ennek megvolt az előzménye az ötvenes években —, hogy a moldvai csángó-magyarokat soraikból jött, sorsukat, hagyományaikat és érzékenységüket belülről ismerő értelmiségiek taníthassák. Közbenjárnék az iasi-i római katolikus püspökségen, hogy a moldvai papok is térjenek át végre a vatikáni zsinat törvényére, vezessék be az anyanyelvű misét, prédikációt és gyóntatást; elvégre Moldva az egyetlen hely a világon, ahol a római egyház nagy, üdvös reformját egyszerűen nem haj88
