Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 1. szám - Podmaniczky Szilárd: Elvetemült naplók
Podmaniczky Szilárd Elvetemült naplók okáig egészen másnak hittem sok mindent. Például volt ott a tyúkudvarban az a csirke, amelyiket a lábánál fogva egy rövid madzaggal kikötöztek. Gondoltam, azért van rajta a madzag, mert beért abba a korba, hogy rántaniva- ló csirke legyen, és mielőtt levágják, a madzaggal jól megrángatják. Aztán jött a lólengés, amit úgy képzeltem el, hogy egy magas fára fölkötik a lovat egy hevederrel, a lovas belekapaszkodik a nyakába és úgy lengenek, a pontozók meg pontozzák ezt a lengést, mint a műkorcsolyában. * Centikre a fejemtől fölrobbant a boltban egy szódás szifon, a szifon feje átfúrt egy dobozos vitaminszörpöt. Erről nem volt szó, mondtam az eladólánynak, hogy ma megvakulok. Ugyan, mondta, ahhoz, hogy teljesen megvakuljak, két szifonnak kell felrobbannia - mutatta két ujjával, de az egyikről hiányzott az utolsó perc. * Holnap átültetem a virágokat, megcsináltam hozzá az ültetési tervet. A cserepeket már tegnap megvettem, a földet holnap fogom: majd megyek az utcán tizenöt kiló földdel a karjaim között. * Tegnap reggel, amikor az éjszakai esőtől még hűvös levegő vékony csatornákon furikázott az elszáradt trópusi növények sárgájával megjelölt bicikli úton, de a napfény már az áttetszőén zöld levelek között toporzékolt, a levegő olyan tiszta volt, mintha a közelben felrobbant volna egy oxigéngyár, akkor reggel elmentem egy tanonc pékműhely mellett, a pinceablakon át leláttam a túrós batyukra, amelyeknek kicsücskösödő középpontja fölött egy fiatal lány keze ri- szálta a porcukrot. Elképzelhetetlennek tartottam, hogy a lány túrós batyuból kettest kapjon. * Bementem egy templomba, hogy gyónjak, de csak büdösnek éreztem magam. * Dátum szerint hiányoztam arról a fizikaelőadásról, amelyiken a természetben megbújó szimmetriákat tanultuk. Aznap azon gondolkoztam, hogy hogy fogom elragadni a halált. Estefelé már éreztem, hogy csak elragadtatom magam. Akkor belefogtam a Mester és Margaritába, abba a könyvbe, amit legközelebbi gyermekkori barátomnak adtam olvasni, aki az első könyvem megjelenése előtt két héttel meghalt, és előtte soha, egyetlen írásomat sem olvasta. * Tehetetlenül nézzük, ahogy a villám belecsap a villámhárítóba. 12
