Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 1. szám - Lászlóffy Csaba: Alföldi elégia; Ezredvég - Berzsenyi-tükör (versek)
Lászlóffy Csaba Alföldi elégia A szélborzolta homoktáj felett utak és célok láthatatlanok, indulás, érkezés itt egyremegy; sok az elhantolhatatlan halott. Egy csontszilánk - talán Csokonai üzen(?) - s levélen a sárnehezék esőben, könnyben oldott valami: hajdú-talpak alá gyűrt „nem elég”! Kamaszvihar után betör a fény a rendelőbe, hol a doktor úr kéthetes csikót műt (mint költemény, nyílnak az ín- és izomrost kapuk); ennyi a tét: vén gazda gratulál! (hűség szürkéjén ami átragyog) - Remegő csikó-lábon álldogál bodzatörékeny s lósörény korod. Izsák, 1996. augusztus 12. Ezredvég - Berzsenyi-tükör „Már midőn a föld letapodva hódol... Nem tündéri a nagyság; súlyos, durva ököl! Elborzaszt. És nem a por feledékeny. Bölcs, aki rántotthal-adagába merülve, alázat sminkeli képét s hajdani bajvívó kedvét végképp feledőn zeng benne a léleküresség. Volt-e igaz (sémikor), hogy nem tudtak megrontani téged vesztegető — út menti - fenék sem, oh magyar?!... - (Úgyis elérnek a minden ország talpköveit piacok pultján meg a bársony-
