Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 2. szám - V. Király István: Tiltott vagy titkos állományok? (Fogalmi vázlat a romániai titkos könyvtári állományokról
tani és ezért a „felfogásaikat” is sürgősen az új helyzethez kellett igazítaniuk. A megelőző állásfoglalások nyomait azonban diszkréten el kellett tüntetniük. A titkos állományok pedig mindehhez megfelelő eszköznek bizonyultak. A titkos állományoknak és mindenféle könyvtári tevékenységnek a konjunkturális pillanatok rendelkezésére bocsájtása azonban külön figyelmet is megérdemel. Gheorghiu-Dej esetében a helyzet képe világos: a megelőző, de közelmúlt állásfoglalások dokumentumainak és bizonyítékainak a nyomainak az eltörlésével, a betöltött pozíciók megőrzésére törekednek. De a valóságban a közelmúlt emlékezete elleni támadásjelensége, valamint a titkos állományoknak az ebben játszott szerepe, sokkal átfogóbb volt. Ezeket a Művelődési Minisztériumnak egy 1957. február 22-én keltezett, 198-as számú Utasításai is bizonyítják. Az utasítás 10. pontja szerint a könyvtáraknak az újság- és folyóiratgyűjteményeket csak a megjelenés utolsó két évére visszamenőleg szabad a közforgalmi (nyilvános) lapokban őrizniük. Az ennél régebbi évfolyamokat a „speciális állományokban” kellett raktározniuk, tehát azokhoz az olvasók csak külön és konkrét indoklással és azok jóváhagyásával férhettek hozzá. Nem arról van itt szó, hogy egy (közel-)múltat megtagadnak, meghaladnak, átértékelnek vagy attól elszakadnak stb., hanem csupán arról, hogy ezáltal egy közelmúltat eltüntetnek éspedig nyomainak a nyilvános emlékezetből való kitörlése révén. Igaz persze az, hogy ezeket a nyomtatványokat - a megfelelő jóváhagyásokkal - a ,jövő történészei” tanulmányozhatták. Az azonban egyáltalán nem világos, hogy ezek az egyébként szorgalmas történészek vajon milyen alapon tekinthetők az emlékezet kizárólatos letéteményeseinek és az sem,hogy milyen alapon juthatnak ők ehhez az emlékezethez a „nagyközönség” helyett és a nyilvánosság nevében? 1957-ben állították össze azt az utolsó jegyzéket, amelyen még szerepel az összeállítás éve. Az ezt követő füzeteken már ez sincs feltüntetve, úgyhogy azonosításuk egyetlen támpontja a füzetek sorozatában őket megillető sorszám. Hat ilyen füzetet találtunk. Az általuk a titkos állományokba parancsolt nyomtatványok kiadási éve az utolsóban (a 8-as számúban) sem haladja meg az 1956-57-es éveket. Ezt az utolsó füzetet valószínűleg 1962-64-ben nyomtatták. Az 1962-64-et követő korszak nyomtatvány-titkosítási politikájáról még kevesebb dokumentum és információ áll rendelkezésünkre. Az így tátongó űrt kritikailag elrendezett tapasztalatokkal kell tehát kitöltenünk. Ahhoz azonban, hogy ezt megtelhessük, fogalmilag is tisztáznunk kell a szóbanforgó jelenségeket. Ez távolról sem egyszerű feladat, hiszen az eddigiekből az derül ki, hogy két olyan terület is létezik, amelyekhez a titkos állomány előbb közelít, majd megragadva és szinte már álarcként használva őket, bennük fel is igyekszik oldódni. A tiltott kiadványokról valamint a dokumentációs állományokról van szó. Azt tapasztaltuk ugyanis, hogy a titkos állomány eredetileg a tiltott közlemények állományára telepedett rá, és azzal úgy igyekezett elkeveredni, hogy azt a látszatot keltse, miszerint a közlemények titkosítása tulajdonképpen nem más, mint azoknak egy közhatalom általi és ráadásul közjogi betiltása. Olyan aktus tehát, amely elvileg nem a titkos, hanem a nyilvános szférában gyökerezik. Csakhogy a tipikusan nyilvános aktusokat - beleértve a tilalmakat is - nyilvánosan meg kell indokolni, meg lehet kérdőjelezni vagy támadni, sőt, elvileg módosítatni is lehet azokat. Elegendő itt csak azokra a sajtóvitákra utalni, amelyeket pl. a XIX. században a hírhedt Index Librorum Prohibitorum minden egyes újabb kiadása kiváltott. Hónapokig nyilvánosan vitatják a tiltás tényét, jogosultságát és egyes tételeit. Azok a könyvtári állományok azonban, amelyek titkos jegyzékek és titkos utasítások, valamint egy bizalmi apparátus titkos működtetése során születnek és gyarapodnak, természetesen a maguk lényegében másmilyenek. Egyelőre elég azt kihangsúlyozni, hogy a fentebbi elemzések világosan kimutatják azt a történelmi 69
