Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 2. szám - Gion Nándor: Ez a nap a miénk (regény - IV. rész)

Kivártuk a hajnalt, és akkor átlovagoltunk a Váry-kastélyba. A hó még mindig esett, a levegő szürke volt, a föld meg nagyon fehér. A kastély kapujánál egy csendőr állt elénk, kezében pisztolyt tartott, idegesen hadonászott és kiabált.- Megállni! Ide nem jöhet be senki. Maguk kicsodák?- Ne ijedezz, fiam - mondta neki Török Ádám. - Tedd el azt a pisztolyt, mert még megsebesíted magad. Jóbarátok vagyunk, vendégségbejöttünk.- Az éjjel megsebesítették a társamat. A sötétből támadtak rá.- Kicsodák? - kérdezte Török Ádám.- Mocskos banditák. Nem láttuk őket a sötétben.- Halottak vannak? - kérdeztem.- Kettőt kapartunk ki reggel a hó alól. A tornácon fekszenek.- Megnéznénk őket - mondta Török Ádám.- Senki sem mehet oda - mondta a csendőr.

Aradi József jelent meg az ideges csendőr mögött, bizonyára halottá a hangos szóváltást.- Ők bejöhetnek — mondta. — Régi ismerőseim.

A kastély elé lovagoltunk. A faragott korláttal ékesített tornácon két hulla feküdt. Csendőrtisztek, és katonatisztek hajoltak föléjük. Mi is megnéztük a két halott embert. Az egyik szakállas középkorú férfi volt, nagyjából velem egyidős, a másik csupaszképű suhanc, majdnem gyerek még.- Sokan voltak - mondta Aradi József. - Rálőttek a posztoló csendőrre, megsebesítették. A kastély ablakait is lőtték, de a tiszt urak visszaverték a támadást.- Gyülevész népség - mondta megvetően egy csendőrszázados. — Alattomosan, sötétben támadnak. Világosban kiirtottuk volna az egész bandát. Csak egy kis holdfény kellett volna...- Őt ismerem - mutatott Török Ádám a csupasz képű, halott fiúra. - Milinov Boskó a neve. A Zöld utca közelében lakott, az anyjával. A Jamura, a cigánytelep fölött. Az anyja megőrül a fájdalomtól, ha megtudja, hogy meghalt. Egyetlen fia volt.- Én is egyetlen fia vagyok az anyámnak - mondta egy honvédtiszt.- A másikat sohasem láttam - mondta Török Ádám.- Én viszont láttam a fényképét a községházán - mondta Aradi József. - Már két hónapja körözik. Újvidéki illetőségű.- Onnan lázítják ezeket a megkergült kölyköket - mondta a csendőrszázados. - Rendet kell csinálnunk ott lent Újvidéken. Akkor majd itt is békeség lesz.

Ekkor Váry János és egy megrémült kamasz, Martinec Feri jött ki a tornácra. Váry János véres, kialvatlan, szomorú szemekkel nézett a halott emberekre.- Az idén rosszul kezdődött a névnapi ünnepségem - mondta. - De a csúnya éjszaka után szépen folytatódhat.- Hol van a sebesült csendőr? - kérdeztem.- Szánkón bevitték a faluba - mondta Aradi József. - Nem súlyos a sebesülése, Gönci doktor majd ellátja.- Talán a hullákat is be kellene szállítani — mondta Török Ádám. - És illene értesíteni a hozzátartozókat.

Váry János intett a haloványra rémült Martinec Ferinek.- Két lovat fogjál a szánkó elé. A halottakat vidd a községháza udvarára. Aztán gyorsan gyere vissza. Délután te osztod a kártyákat.

47