Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 12. szám - Darvasi László: Bolond Helga (dráma két felvonásban)
Helga: Szakállas szüzecském, szőrös kis puttóm, milyen? Richter: Engem a szívem vitt Kochoz. Helga: A szív az puha, jó uram, mint a...szar. Csönd. Richter: Jól van, jól van, ezt is megérdemlem. Elesett voltál és gyenge. Kiszolgáltatott. Egy árva lány. És akkor ezek,...ezek, mint a rongyot...használni kezdtek. Helga: (csodálkozva) Ah, és nekem nem volt jó? Richter: Szenvedtél. Helga: És nem élveztem az éjszakákat? Richter: Féltél. Helga: Egyszer sem lihegtem az örömtől, Richter úr? Richter: Ezek a dögök megfélemlítettek. Helga: Dögök? Richter: Azok. Helga: Férfiak. Richter: Ha neked ez a... Helga: És akkor sem örültem, uram? Richter: Mikor? Helga: Azon az éjszakán, amikor... Richter: (hirtelen újra elbeszél) Nem tudtál kihez szólni. Helga: ...amikor Himmel jött. Richter: (még mindig mellébeszél) Asszonynak hogyan is szólhattál volna. Szemed veszi. Szólni nekem? Ki voltam én? Szemedben ugyanolyan hím. De lásd csak be, ez az egész, ez...elmúlt. Én... Helga: (csodálkozva) Az az éjszaka nem múlt el, uram. Richter: Elmúlt! Helga: {halkan)De ha akkor mégiscsak...nagyon...szép volt. Richter: (összeroskad) Én azt nem látom, Helga. Helga: {mint egy profi kurva) Tudod, nem gondoltam, hogy ilyen is lehet...A lábam ujja is élvezett, {felhúzza az orrát). A fülcimpám. A kisujjam körme. Ez a tincsecske, ni...Te ugye nem érezted ezt még, kisfiú? Csönd. Richter: Tessék. Mit vársz tólem? Helga: Ne gyorsan mondja ki. Richter: Jól van... Helga: Gondolja meg! Richter: Amit én mondok neked... Helga: De biztos hogy akarja mondani? Richter hallgat. Helga: {visszaül) Jó, segítek...Szeret...Ezt tudom. És még? Richter: Ezen felül mit mondhatnék még? Helga: Mit is, mit is? Richter: Azt mondd meg, tólem mit vársz. 31
