Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 12. szám - Darvasi László: Bolond Helga (dráma két felvonásban)
Klein: De hiszen ezt én írtam! Richter: Kísérje ki a lányt, Klein. Aztán hozza az idegent! Már mennek is. Klein vezeti a lányt. Richter utánuk szól. Richter: Helga! Helga: Richter úr. Richter: Várj meg kint. Beszédem van még veled. Helga: Nem szándékoztam elmenni. Richter: (nézi a lányt) Helga...a parazsak, amiket magad alá raktál, el fognak égetni. Helga: Hát markoljon ki egy darabot és tartsa csak. S látni fogja, hogy vannak még csodák. Richter: Ilyen áron? Helga: Az árat Isten szabja meg. Richter: S te mivel fizetsz, te bolond? Helga: Itt az életem, jóuram. Richter: (magának) Nem kéne azt eltékozolni, Helga. Helga: (tűnődik, aztán visszalép, és a meglepett férfi kezét a hímtagjára nyomja.) így ni. Most már annyit képzeleghet az életemről, Richter úr, amennyit csak akar. (Helgáék el, Kauf és Fleis zavartan forognak, mint akik semmit sem láttak, de azért ez az utóbbi jelenet egyáltalán nem volt az ellenükre. Richter porol- gatja magát, mintha piszkos lenne, járkál fel s alá. Egy garas kihull a zsebéből.) Richter: (felveszi) Honnan volt ennek ötven garasa? Fleis: Voltak gyöngyei is. Richter: Gyöngyöket mondott...Fleis úr? Fleis: Gyöngyök, gyöngyök. Ilyen utánzatok. Richter: Őszintén szólva néhány napja én ajándékoztam neki egy ilyen...egy ilyen semmi kis gyöngyös nyakbavalót. Fleis: (elmélázva) Húsz garast adtam neki. Több részletben. Csönd. Richter: Miért...Fleis úr? Fleis: Egyszerre...az túlzás lett volna! Richter: Kért magától? Fleis: Azt próbálta volna! Richter: így se értem, kérem. Fleis: Szóval hogy úgy éreztem, tartozom annyival...hogy szegény, mert hogy árva is, hogy...Mégha Koch úr...(megunva a mellébeszélést)...Azért adtam na, amiért Richter úr. Richter: Miért adtam én neki gyöngyöket?! Fleis: Khm...na...na...hát azért. Richter: Azért?! Fleis: Hát azért adott Richter úr is, nem? Richter: Miért?...Nem értem. 11
