Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 12. szám - Darvasi László: Bolond Helga (dráma két felvonásban)
Csönd. Helga: Jól van, elmondom...Gyertyám szaglott. S nem jött az álom, nem. Akkor még nem tudtam, miért. Olyan volt nekem, feküdni pokrócom alatt, mintha várakoznék. Én tudom, milyen az, Richter úr, milyen várakozni. De kint az a vihar is. És egyszerre megéreztem, hogy valaki áll fölöttem. Egy másik test. Egy férfi. All fölöttem és néz. Richter: Férfi a szobádban? Fleis: (a kést gyorsan lerakja) A gyilkos. Richter: S nem kiáltottál? Helga: Kellett volna? Kauf: Úgy lehet, ha megteszi, már ő sem él. Helga: Miért kiáltsak, ha csak egy férfi az. Fleis: Mert nem mindegy, miféle férfi, te. Helga: Nem kiáltottam, Richter úr. Kezemmel érte nyúltam. Előbb combját érintettem, aztán...kemény hasfalát, majd ingjén a gombokat. Melleszórét. Arcát is kitapogattam. Nyitott szemét láttam, ami úgy parázslóit a sötétben, hogy szinte megégtem tőle. S egyszerre megfogtam egy kést, mely hegyével rám mutatott, mint egy....így ni. Éreztem, hogy sikamlós. Véres. Tenyeremről a vért lenyaltam. (Fleis szinte öklendezik) Akkor még nem tudtam, miért nem szabad félnem annyit sem, mint amennyit fél a gyermek, ha templomba, a Szűz Mária elé viszik. Nem szóltam. Kezéből a kést kivettem. Magamhoz vontam. Az ágyamba húztam. Richter: Te az ágyadba engedted azt a férfit? Helga: Mivel én is ott feküdtem, oda. Fleis: Nem veréb ez, hanem bőregér. Kauf: Denevér. Richter: És...mi célból tetted? Helga: Abból a célból, ... hogy mellettem legyen. Richter: így...hevertetek ketten egy szűk helyen? Helga: Mire szűk a szűk, Richter úr? Richter: Egy ágy két embernek, na. Fleis: Aztán nem csodálkoztál, Helga? Helga: Min is, kérem? Richter: Hogy egy férfi befekszik az ágyadba. Helga: (éllel) Jobban csodálkozom, ha ismerem az illetőt. Fleis: (éllel, és kézzel az ágyéka előtt mutogatva) Hát ezen te nem csodálkozni szoktál, kisveréb. Richter: (nem látja Fleist) Nem értem. Egy...férfi odafeküdt melléd. Helga: Mint mondtam, mert én hívtam oda. Richter: Azért ez mégiscsak furcsa! Helga: Ha furcsálltám volna, nem teszem meg. Kauf: Ez lány..., én se értem. Fleis: (Helgához) Most mit bámulsz, mint egy Madonna?! Csönd. Helga hirtelen megszédül. Richter: (ugrik) Rosszul vagy, Helga? Helga: (a bíró karjai között) Nem rossz, csak... Richter: Hol fáj? Helga: Nem fáj. Furcsa. 8
