Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 12. szám - Utassy József: Ikarosz (vers)
Utassy József Ikarosz El, csak el a földtől, csak egyre távolabb: meneküljünk, apám, te drága-drága rabi Vedd föl karjaidra fenséges szárnyadat: suhogjunk el innen a roppant ég alatt! Apám, Daidalosz, tied minden érdem: toporzékol Minósz király vak dühében! Sodor a szél, tárd ki, tellegesd szárnyadat: tavaszodik lassan, alant már szántanak. Apám, híred fölhat a magas egekig!- Nézd csak, fiam, a pórt, nézd: ránk se hederít! Áldott ő ezerszer, és nálunk is rababb! Miattunk izgul, de érte tombol a Nap. * Jaj apám, engemet Kréta királya átkoz: szárnyam tolla széthull, a tenger vonz magához!
/
