Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 10-11. szám - Gömöri György: Legkedvesebb tavaim
robbanások felhó'bodrozatán lebegve záruló titok napfény barlangajka rózsaszirom szavak héja alatt tövisbe nyíló horizont Arccsípő hidegben, 1929. december 29-én temették ide a csonttá fagyott földbe, utolsó akarata szerint Rilkét. Hogy miért pont ide, a vallisi földbe, ahonnan belátni a Rhone völgyét, ó' tudja, mi csak sejtjük. Sejtjük a vártemplom eló'tt állva rózsa- és szóbimbózó sírjánál. Sejtjük, ha megszólalnak a sziklatemplom harangjai a lábunk alatt, és nyílást keresve a Rhone völgyére, végigzúgnak a szó'ló'tó'kék ébredező' zöldjén. A gyökerektől a szóló'virágzáson át a nap melegétől súlyos fürtökig. Hirdetve: amióta tabu a halál, élhetetlen az élet. Négysoros Az utolsó szó jogán Pilinszky Jánosnak Ki meri kijelenteni - ha nem ó? - halál a csatakos élet ketrec-véletlenében nincs ketrec már tollak sem szárnyasok sem csak lekopasztott akarat: a tojás Lesz, aki kérdezi majd, miért szó'ttem mondanivalómba ezt a már rég és sokszor közölt három versemet. S hozzá még egy Rilke-fordítást. Hát miért is? Gömöri György LEGKEDVESEBB TAVAIM J^^/eginkább a tavakat szeretem. A tenger elrettent, a roppant vízfelület, aminek nem látni a végét, félelemmel tölt el, még akkor is, ha nyugodt - nem annyira a viharos tenger féktelen hullámaitól félek, mint a végtelentől, amelyben minden elvész. A tenger műfaja a dráma, a folyóké az epika. Ezért a folyók sem vonzanak különösen, bár a Duna tekintélyes hömpölygését sokszor megcsodál206
