Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 10-11. szám - Kiss Benedek: Szentgyörgyhegy és környéke (versek)
Szentgyörgyhegyi olaszrizling Itt élek nyáron, a Szentgyörgy-hegy alatt, a bazaltorgonák sípjai alatt, és mivel fölöttünk lebeg az Isten: az Isten lángszóró szeme alatt, ahol a szőlőlevek miriárdjai: zöld fülek, hallgatóznak, hallgatják leendő boruk titkát. Mennyi fickós tűz lobog boraidban, Szentgyörgy-hegy elfekvő elefántja! Mily szárnyalásra készteted a lelket, tüzes olaszrizling, Szentgyörgy-hegy első bora! Barátom boltíves pincéjében munka után ha hersegő testedet harapjuk jó fogakkal, hogy szikrázik tőled az éle, a szellem, hogy harson pajzán történetekre a legyőzhetetlen, szilaj nevetés! Olaszrizling! ha zöldesfehéren csillámlasz a metszett kehely-poharakban, felejti az ember a fáradtságot, s ha kimegy pösölni a csillagokkal kivert éjszakába, hetykén veti meg lábát, s úgy nézi szemközti fényeidet, Badacsony, mint aki e tájat immár el sose hagyja, mint aki örökkön, s örökkön mámorban él. Nyáresti delirium Ülök a bazalthegy alatt, behúzva vitorláimat, elnézvén sárkányrepülők röptét, a világ most távoli ködkép, messze esik, messze marad, nem érdekel a forgatag, a körém harmatozó estét szívja tüdőm - pernyéit a nap, valami elefánt-nagy békesség toronylik fölém hallgatag, 139
