Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 10-11. szám - Katona Imre: Csongorádi torony tetejébe
Katona Imre CSONGORÁDI TORONY TETEJÉBE (Vallomások szülővárosomról) A X X vértelen világpolgárság, az okoskodó nemzetköziség és a bővérű, hangoskodó nemzetimádat árhullámai elmossák a szülőföldszeretet védó'gátjait, parttalanná válik a világ. A jó száz éve halott pozitivista Taine tetszetős korlátok közé terelte a műveltség egészének és az egyéniségnek minden főbb vonását, hirdetvén, hogy a faj, a társadalmi környezet és a történelmi időpont majd mindent meghatároz. Újabban már génrendszerünket tesszük az első' helyre, legyintünk a többire, pedig a feledékenység újabb és újabb egyoldalúsághoz vezet. Amikor 1979 folyamán a Forrósban sorra bemutattam a Kárpát-medence nagyobb tájait és főbb magyar népcsoportjait, többen is említették, hogy az Alföld „arcképe” sikerült legjobban. Mivel génrendszerem időközben mit sem változott, nyilván a szeretet mondatta velem a szebb szavakat. Szülővárosommal úgy vagyok, mint hivatásommal: ha szabad választás alapján dönthetnék, újra csak „őket” választanám. Szerencsés és boldog ember vagyok, hogy ilyen szép városban születtem és szép hivatást választhattam. Sohasem lettem hűtlen hozzájuk, pedig azóta már négy világrész kereken harminc országát jártam be - némelyiket többször is -, több száz helységben megfordultam, de igazából csak Csongrádra tudok hazamenni. Az „idegenben” való kalandozások közvetve arra is szolgáltak, hogy városom helyét kijelölhessem, e tükörben is a magunk képét lássam. Máig sem fogyok ki a helyi témákból: akármilyen szöveget is olvasok, a Cs betűpár mindig kiugrik a betűtengerből; 1954-es kis helyi bibliográfiámat - ha újra kiadnák - már többszörösére tudnám növelni. Móricz Zsigmond ösztönös felismerését a modern lélektan igazolta: a gyermekkor minden szempontból egész életünkre meghatározó. Az amerikai kutatók tovább mentek: 800 elismert élvonalbeli tudós, művész és más alkotó sikeres pályájának mérlegét vonták meg, melyből egyértelműen kiderült a boldog, kísérletező gyermekkor, az ihlető családi és külső környezet elsőbbsége, és csak ezek után sorakozott a szorgalom, a kitűnő szellemi iskola és végül a közvélemény által elsőnek tartott tehetség. A szülők és a szülőföld tehát első helyre kerültek, nem véletlen az alapszavak azonossága. A kiterjedt és ősi Katona-család az egész Viharsarokban megtalálható, az enyém mégsem bennszülött csongrádi: apám Makóról került át, és — a vásárhelyi és a kisebb áthelyezéseket nem számítva - Csongrádon maradt élete végéig; a helybeli temetőben nyugszik. Én már törzsökös csongrádi vagyok, itt születtem, nevelkedtem, jártam elemibe és gimnáziumba. Kamaszkorom egyetlen évében Hódmezővásárhelyen is jártam gimnáziumba, mert apám épp ott állatorvoskodott. A vásárhelyi és az apai szellem légkörében értem felnőtté; a vásárhelyiek befogadtak, magukénak is vallanak, és nekem kissé kettős a kötődésem, a tudatom, de ezt én nem érzem megosztónak. (Mellesleg különben is két nyelvjárásban nőttem fel Csongrádon, ahol a török utáni bevándorolt többség ún. 97
