Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 8. szám - Sikoly Kórógyért (Filmtrilógia 2. rész, „A túlélő”, rendező-operatőr: Poros László)

Hogyne innék, csak adjatok. Tölt meg egy stamplival, meg egy stampival iszok én, rá se fütyülök a bajra, odagyün egyszer egy csetnik. Azt mondja, öreg dohányzol te? Hát dohányoztam, négy hónappal előtte,mondom, de most látod milyen vagyok, és többet soha nem dohányzók, mert hát a bajuszom, hete nem borotválkozik, ember ez a szakáll, gyújts rá öreg, hát forr a vérem, igen, igen, rágyújtok, füstölög még a bajszom is, meg a szakállom is, mikor már kicsi volt, lepörkölődött, nem bánom én, bejön egy másik csetnik, oda adott tíz ládával. Öreg, dohányozz. Menném én haza mondom, menném én. Van magának háza? Mondom, hogyne volna. Melyik a háza?

Mondom 54. Jól van, azt mondja. Nem mertem mondani, van három is, mert mondom, még agyonlőnek, de mondom az 54-es, ahol laktam én magam. Azt mondji, tudja mit, mink megyünk magával, és megnézzük, az a ház lakható-e vagy nem? Hát azt mondja a kapitány, ott négy legénynek, azt mondji, elgyüttök most mive- lünk, és megnézzük, ez az ember milyen lakásba lakni, lakhat-e vagy nem lakhat-e, ugye hátha nem, majd adnak másik házat. Jól van,fogtam én a cekkert előtte, azok meg utánam gyünnek ugye, a kapitány, az zasztalnyik, a zászlós, meg négy legény. Megyünk végig a falun ugye, az udvarokba’ kamionok állnak, de megyünk, de megyünk, odaéljünk a templom elibe, siralom, siralom az egész. Mikor odaéljünk Deák Jani elibe, hát azt mondja, a maga háza nem létezik itt. Hát mondom ippen ez az a mellette való, mert ez mellette van az én házamnak. Mikor odamegyünk, dróttal be volt a vaskapu kötte, azt azt kibontották, megyünk be az udvarba, hát látom, hogy ott már a spörhejtemet elvitték, mert hogy a csövet odaütötték a földhöz, kormos a hó. Kinyissuk az ajtót, be, hej mondom, van két gyönyörű kép a konyhámba’, igen-igen szeretem, ez a piros dinnye, alma, minden íz tálcán, ugye az olyan kép, hogy csuda. Ej, mondom, még a képeket se vitték el, hát az ablakok meg jók, mondom, semmi baj nincs. Azt mondji, itt menjetek körösztül a szomszédho, a tisztek elmentek innen az éjjel, és azt mondji hozzátok ide azt a spörhejtot, és rakjátok össze, és az öregnek a tüzet rakjátok meg. Azok egy szó nélkül ugye, hát parancs. Elmentek a szomszédba, igaz a jó spörhejtje már a Janinak nem volt meg, valami öreg vackot valahonnan találtak, hogy a tiszteknek ott főzhessenek. Hát akkor odahozták, összerakták minden,finoman a spörhejtet, elment a kapitány, hozott hét kenyeret, hét kenyeret. Konzervot, mindent, amit a tisztek otthagytak, mindent áthozott oda énnekem. Azt mondja, magát senkinek nem szabad bántam. De mindennap az ebéd, vacsora ide fog gyünni magának. Hát mondom, én nem akarom azt, én magam akarok főzni, én tudok főzni, minek most egy katona engem szolgáljon, nem, nem akarom én azt. Jól van, azt mondja, ha maga így akari. Kezet fogtak velem, elmentek. A pálinkámat meg nem találták meg. Töltök én egy liter pálinkát, iszogatok, hej, hát lakodalom, nem lőttek agyon, hát élek én, mint a galamb. Hát olyan jót éltem én, ott babot főztem, iszogatok, a lábaimat meg így fel szeretem rakni a hokedlira, fekszek a díványon, a lábaimat, még a konyhába megvolt a díványom, más semmi se volt. Hát szépen kivágódik az ajtó, de teljesen. Kettő géppisztollyal be. Maga Gézának az apja? Az vagyok. Eriggy! Most vegyem a nagykabátomat, ne vegyem, de mondom, azért ráveszem. Csak mén kihallgatásra, és azt mondji, visszajön. Bár ne zártam volna be az ajtómat akkor, de bezártam az ajtót, mikor mék ki az autóba, be, be az autóba, beültünk, avval elindul, mén Palocsán körösztül, Lászlón körösztül, hát mén tovább Ernyesztinbe, Ernyesztin, ott bemén egy utcába, ahol van a szerb milicia, ahol volt, ott oda. Ott megáll a milicia előtt, ott meg olyan négy, öt lépcsőn köll bemenni az irodába, ott teli van eseteikkel, mék én föl, mondom, szerbusz daro drugovi, azt hiszik, csetnik vagyok, mert szőrös vagyok, azt hiszik, ezt kísérik pubát utánam, pedig engöm is úgy kísértek, mint azt. Itt volt előttem, hogy belépjek az irodába, mikor ez megvág a kundakkal, az anyád erre, arra az anyád istenit, usztasa istenit, azt mondji, most szerbusz, zdravo, négy hónapig buj55