Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 1. szám - Szántó R. Tibor: Értés és megértés (Vekerdi László: Tudás és tudomány)
úgy sejtem. Ezért nem települt külföldre. Inkább itt szürkeruhás könyvtáros ő, mint tweedzakós professzor valahol az óceánon túl... A Tudás és tudomány nem kis könyvecske.3 Jelentős szellemi teljesítmény ölt testet ebben az 51 ívnyi szövegben. Nem is csoda, hisz több, mint 30 évet fognak át a tanulmányok. S féként tiszteletet parancsoló mindez, ha hozzátesszük, hogy Veker- di László ez időszakbeli munkásságának itt csak kisebb részét, mondhatni töredékét olvashatjuk! Tán ő maga sem tudná megmondani, még hányszor 51 ívnyi munkája készült e 33 év alatt. Cikkek, tanulmányok, interjúk, recenziók, elő- és utószók. Meg persze könyvek. Aztán a sok előadás, rádióban, tévében, különféle konferenciákon, klubesteken. Egyedül a rádiós művelődéstörténeti sorozat, a „Véges végtelen” megtölthetne egy-két hasonló kötetet... Ebbe a kötetbe végül 40 írás került, plusz az utolsó, 41., amely már e válogatás apropójából készült. Első belelapozásra az szúr rögtön szemet, hogy milyen sok helyen jelentek meg eredetileg e közlemények. Már a többség legalábbis, hiszen a 40- ből 7 eddig kéziratban volt, illetve nem publikált előadásként hangzott el, s e kötetben lát először napvilágot. A maradék 33 pedig a legkülönfélébb fórumokon jelentkezett, a Magyar Tudománytól a Confessioig, az Általános Nyelvészeti Tanulmányoktól a Fotóművészetig, a Szabolcs-Szatmári Szemlétől az Élet és Irodalomig... A Természet Világa és a „régi” Valóság köszön csak többször vissza, e redakciókban Vekerdit, úgy tűnik, mindig szívesen fogadták. S ezzel máris kicsit „szociologizá- lunk”, a „Vekerdi-jelenség” két fontos aspektusát közelítjük. Kis túlzással azt kérdezhetnénk: vajon van-e egyáltalán olyan magyarországi periodika, ahol Vekerdi nem publikált?... Két dolgot takar ez a kérdés. A hovatartozást és a sokoldalúságot. E számos publikációs hely egyfelől azt mutatja, hogy Vekerdi szellemi hajója nem horgonyzott le igazán semmilyen rövidebb-hosszabb intellektuális mólónál. Nagy tengerjáró ő, akinek nem adatott meg a stabil mólók, védett kikötők lassan iszaposodé biztonsága. Nem is kereste azt sosem. Nem sorakozott fel semmilyen konvojba, nem kötötte magát nagyobb hajókhoz, s révkalauzokat sem igen igényelt. Nem kapcsolódott tulajdonképpen semmilyen csoportosuláshoz, „iskolához”, szellemi körhöz, betűrágó gitt-egylethez. Pláne nem hatalmi vonzatúhoz. S nem is teremtett maga köré ilyet. 25 éve könyvtáros immár, nem lett professzor, intézetigazgató, tanszék- vezető. „Tanár úr”-nak jobbára csak a könyvtári ruhatáros nénik szólították eddig, meg pár fiatalabb tisztelője, s egy néhány éves periódusban formálisan is tanítvány tanítványai. Mesterei persze, akiktől tanult, voltak, valóban nagy hajók, hű barátai, szellemi társai is, igen, s olyanok is vannak szép számmal, akik szívesen valla- nák magukat amolyan tanítványafélének. Mert hogy rengetegen tanultak tőle, az bizonyos. S nemcsak írásain, előadásain keresztül. Közvetlenül is. Szemtől szemben. (Hej, ha azokat a kis, zöld fotelokat az Akadémia régi könyvtárának előteréből valaki még fellelhetné, s szóra tudná bírni...) 3 Ha nincs is itt hely részletezésükre, jegyezzük meg, hogy a könyvben, sajnos, rendkívül sok javítatlan hiba maradt, melyeknek egy része értelemzavaró, s hogy továbbá a tanulmányok anyanyelvi, szerkesztőd egységesítése sem történt meg, tulajdonképp „szerkesztetlenül” lettek időrendben egymás után téve. Mindebben persze könyvkiadásunk mai lehetetlen helyzete is erősen ludas, ám az erre vonatkozó háttérinformációkat a könyv nem viszi magával, „formai” hiányosságait azonban sajnos igen... 61
