Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 8. szám - Zelei Miklós: Vajk Pis (elbeszélés)

bői, mi meg ott avatunk Szent István napján, széles nemzetiszínű szalaggal masni­ba kötve mint polgármester meg városatyák, az ország legszebb terén, Közép-Euró- pa legszebb terén, Európa legszebb terén, a világ legszebb terén ezekbe a figurákba vizet, legfeljebb moslékot érdemes bevezetni hogy, Szent Istvánnak van-e reklámér­téke, azt tudományosan kellene felmérni, és ha van, számokkal igazolni, hogy le­hessen rá üzleti tervet építeni, a Szent-István-vízköpő ugye hérosz és heroina, most már hogy ki lett szabadítva, lássák már a szemüktől, hogy fél figura van, mert Szent Istvánt a Kádár utálta, gépállomási ünnepélyt csinált belőle, Gizellát meg orosz géppisztolyosokkal őriztette a Gellért-hegyen, Európa legszebb hegyén, mert hol van még ilyen folyó, hogy fölötte így a hegy, rajta meg most már kiszabadítva Gizel­la, a kezében pálmával, ami appszolút fölösleg, egy karonülő kell nála, a Magyar Nép! gyermek és jelkép, Szent István királyt oda kell állítani mellé, föl, buzdítva jön a víz, mondjam, MONDOM, a Kárpátoktul le az al-Dunáig egy bősz üvöltés, egy vad zivatar, szétszórt hajával, véres homlokával áll a viharban maga a magyar, nem hallják, sziszeg a kisantant, ÖNTÖZÉS! a sívó homokon, a Nemzet! ősmagyar kirá­lyunk öntözi a nemzetet, és akkor végre egy érthető mű is, nem a sok kicsavart lábú krikszkraksz meg cihopatájú torzszülött, hogy csak a népet bolondítsák, az élettől is elvegyék a kedvét, ha a reklámértéket a felmérés igazolja, akkor a Szent István-víz- köpőt a BNV-én kell felállítani, vízköpés közben magyar nemzeti dalok szóljanak, zenei tervet is készítettem, a Rákóczi-indulóra bekapcs a víz, Brahms magyar tán­cai közben kiteljesednek és magasra szöknek a sugarak, nagyra becsüljük persze, hogy a pszalmusz hungarikuszokat, meg a székely keservet, Bánk bánt, de a Szent István-vízköpőből a derűnek, a büszkeségnek kell az éltető vízzel magasra szállnia, egy olyan kép köpője, amelyik életerőtől duzzadtan néz a nem elkerülhetetlen jövő­be, bárki, ha rápillant István és Gizella kivilágított vízsugárral körülvett, zenélő alakjára, annak jó benyomása lesz rólunk, magyarokról, ÉGŐ KEZzel írom ezt a le­velet! a mohácsi vészt kellett volna elcsatolni, nem a tengert, hogy elbánnánk velük, ha Mohács már 1526-ban hozzájuk tartozik, Kolozsvár meg ma is hozzánk, a ma­gyar ember MAGYAR: egy kriptomagyar! ne víz, vér ömöljön Szent István koroná­jából, igeeenü! amelyik magyarnak egy gyereke van, az nacionalista, amelyiknek kettő, az soviniszta, amelyiknek három, az fasiszta, meddig megy így, igeeen, HAT NEM! Szent István-vérköpő, a nemzeti fizikai állapotáról is direkt mondva valamit, semmi védőital, és így kellett a kénraktárban huszonhét évet dolgozzak, hogy het­venévesen már semmit ne tudjak munkavégezni, pedig volna rá nagy szükségem, de seggre vagyunk teljesen ültetve, és képzeljék el, ahogy a vízszökés méltóságtelje­sen megáll, Fények fölerősödnek, és felhangzik a Háry János nyitánya mint reklám, és Szent István szíve fölött megjelenik holográf magyar találmány, annak a cégnek az emblémája, mely a reklámidőt megvásárolta, és ha például cipőgyár, akkor a ki­rályi pár lábán annak a cégnek a csizmái, cipői, papucsai változnak, a csereszüne­tekben harisnya-, zokni-, harisnyanadrág, nejlonharisnya reklámozás, csak stílu­segység, micsoda lehetősége a magyar óragyártásnak, ha termékei Szent István jogart tartó kezének csuklóján jelenhetnek meg, Gizella kecses nyakában, ha éb­resztőórájuk jelzésére indul a vízszökés, és a legnagyobb befektetők neve felhangzik magyar népzenei feldolgozásban, utolsó szemét, külföldi meg hazai csirkefogók in­ternacionalizmusa a mindent ellopás, kilenc évig laktunk a cethal gyomrában, mint, kukac a sajtban, féreg a tormában, lapostetvek a nemzet faszán, ezt tegyétek ki az ablakba, olyan férgek, amiknek az egyik felük poloska, a másik felük tetű, rohadt fasiszták, köpedelem, gennyhuszár banda, hólyagok, balfaszok, árulók, te puncsfa­gyi, bazmeg, kimész a napra és csak mazsola marad belőled, a mai német nyelv Gi­esel, azaz túsz szava, amely fogalom eredetileg a hadifogoly megjelölésére szolgált a germán nyelvben, a név értelme az olyan nemesi lány, aki idegen uralkodó udvará­15

Next

/
Oldalképek
Tartalom