Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 7. szám - Mányoki Endre: A tárgyiasult idő (Géczi János útja a honfoglalástól a teremtésig)
tő mutat meg. ” Nem véletlen, hogy a tükrök, nézőpontok változását, rögzíthetetlenségét emeli ki Géczi kritikai méltatásában, hiszen a valóság részeinek egymásrautaltsága, az archaikus és modem szemlélet egyidejű jelentkezése kitörölhetetlen élménye mindannyiunknak. Akik tudjuk, hogy még nem igazán modem, de nem is „poszt”, amiben é- lünk, az utóbbit azonban jó lenne kikerülni, hisz nem éppen derűs emlékképek kapcsolódhatnak a posztoló őrszemek statisztériájához fűződő történeteinkhez. Géczi esszéi nemcsak létünkre irányuló reflexivitásunkra és a saját mű megírásának fontosságára hívják föl figyelmünket, de az emlékezés és folytonos életben maradás kényszereire és örömeire is. Újra kell olvasnunk és gondolnunk mindent. Ezt érzékelteti a „kimaradt” Napló a 21 Rovinjhoz szövegtöredékei is. Emlékeznünk és újra kell érez- nünk a régi ízeket, amiben talán minden benne van, s ha akarjuk el is készíthetjük, mert egyszerű; akárcsak Géczi esszéinek magától értetődősége, ahogy elülteti bennünk, felébreszti józan kételyünket: lehet, hogy a dolgok színénél sokkal érdekesebbet és többet mond visszájuk. S végül a Grillezet-t padlizsán: „2 közepes padlizsán (50 dkg), 1 evőkanál citromlé, 3 gerezd fokhagyma, 2 evőkanál sós lében eltett zöld bors, 6 evőkanál olívaolaj, 2 evőkanál friss kakukkfű, 1 teáskanál só, 1 késhegyni fekete bors (személyenként 205 kalóriát, 4 g fehérjét, 16 g zsírt, 11 g szénhidrátot tartalmaz). Időigényes. Az elkészítési időt is beleszámítva a pihenési idő 1 óra 40 perc. Sütési idő 25 perc.” A recept további része, az elkészítés módja megtalálható a könyv 230. oldalán. Jó étvágyat! (Orpheusz Könyvek) Bohár András A tárgyiasult idő Géczi János útja a honfoglalástól a teremtésig A Vadnarancsok ciklus és a korai képversek idején Géczi Jánost honfoglalóként jellemeztem. Olyannak, aki a hódítók után halad, s a megharcolt terepet belakja. Zegzuga- it járván térképez, leír, hol szabatosan lajstromoz, hol pedig emelkedett, lírai rendszerbe fogja össze a tényeket s látványokat. Mindig a flórához volt több köze, mint a faunához. S ha ehhez, akkor is jobbára a futóvad-világ érdekelte inkább. Minden, ami alig-alig szakad el a földtől. Ebben a síkban lelte föl a virtuális teret, aminek mélységei izgatták. Most látni csak, ennyi év után, hogy miért. Géczi a sciencitás szabadságának terhe alatt költő, és minden mozdulatában az. Számára a föld síkja a papír, és viszont: a papír síkja a földközel valósága. Minden, ami van, ebben a kettős, egymásra vetülő, egymásba hatoló síkban mérhető föl és jeleníthető meg; a tér maga is. A tér tehát absztrakció: a metszet abszolútuma. Sohasem ő maga, mindig a képzete valóságos. Ezzel a szemlélettel s a hozzá társuló következetes magatartással Géczi mintegy el is távolította magát a magyar költészet, de tá- gabban: a magyar irodalom s legkivált az irodalmi élet jelen-valóságától. Hiszen az para- digmatikusan másként működik: a teret tekinti valóságnak és a síkot absztrakciónak. Valójában nagyon is érthetően: ezen a történelmi tájon a szellem századok óta arra kényszerült, hogy újra és újra, elszántan olyan virtuális tereket képezzen s fogadtasson el létezőnek, amikbe majdan az élet „beköltözhet”, belegyökeresedhet és kialakíthatja a maga organikus vegetációját. Igen, a szellem szinte minden erőfeszítése erre irányult, csaknem függetlenül attól, hogy miféle csoportnevet adott magának. Géczi valahány nyűge és minden erénye abból származik, hogy más kiindulópontból más eredményre jut. Őt már-már érthetetlenül érintetlen hagyja az ideológia, legkivált annak társadalmi utópia változata. Nem képes és talán nem is hajlandó ún. pozitív absztrakciókból valóságosnak tetsző abszt- raktumokat szerkeszteni, amiket azután jól- rosszul s eseti sikerrel össze lehet vetni egyéb - politikai, ideológiai, noch dazu tudományos - képletekkel és konstrukciókkal. Géczi költészete, de általában: gondolkodás- módja tehát alig-alig kompatibilis a magyar irodalom, irodalomról vallott közfelfogás másként konzekvens magatartásformáival és befogadói hagyományaival. Arról ellenben szó sincs, hogy Géczi János eleve társtalan, mi több, hagyománytalan, s így magányos alkotó volna. Anélkül, hogy 83
