Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 7. szám - V. Király István: A titok és cserebomlásai a szocializmusban

dését. A hivatkozások a rendeletet úgy mutatják be, mint valami nyilvános szabályozót, amelynek a szellemében azután utasításokat adnak, illetve döntéseket hoznak. Csakhogy az említett rendeletet semmilyen hivatalos közlönyben, sőt, az érvényben lévő jogszabályok Repertóriumában sem lehet fellelni. Vagyis a rendeletnek semmilyen nyilvános jelenléte nincs. Tehát az adminisztráción belül az nyilvános dokumentumként mutatkozik, a nyilvánosságból azonban titokként hiányzik.

De éppenséggel ez az az irány, amelybe a titok és a szocializmus viszonya a 80-as évek román társadalmában bonyolódik. Vagyis a titkoknak egy végletekig szétszóródott és összegabalyodott szövevénye, amelyet már senki sem ural, és amely hiábavalóvá tesz mindenféle — békeidőben páratlan - kényszerítő intézkedést is a felettük való ellenőrzés megtartására. A kémmánia, a nép és az ország elleni fáradhatatlan fortéllyal szövődő összeesküvések lidérces látomásai azonban nem mások, mint az a magától értetődő mód, amelyben a titkosító a világot szemléli. O, aki titkosít, ő lát minden ellentétben lehetséges és fenyegető titkokat.

*

A titok kategoriális tendenciáinak a találkozása az egy pártállam részletes ellenőrzése alatt álló társadalomként felfogott szocializmussal, egyben azt a sajátos esélyt nyújtotta a titoknak, hogy az egész társadalom egyik központi kategóriájává váljék. Ezért annak a szerepnek a részletes vizsgálata, amelyet a titok a szocialista társadalmak egészének a működésében betöltött, valószínűleg nem csupán a történetírás, hanem a társadalmi meditáció minden egyes szakágának a kikerülhetetlen jövőbeni feladata lesz.

80