Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 7. szám - Szikra János: Vándor ég alatt (versciklus)
Ha van A halandó meghalandó mit is szólhat, csüngve a kilincsen? Hogyha van, mert iszonyú, ha nincsen, szétszakadóban is kimondom: egy az Isten, ó jaj, egy az Isten. Vándor égen Nem tudod melyik idődben ülsz most itt társad oldalán, kárhozott, miféle nőben vet lombot benned a halál? Belegabalyodsz az első hajfürtbe, az első szóba - vándor égen leng a felhő fejem fölött tízezer év óta. Egyiptom Elhallgatnak a bábeli lombok, szénné feketül a fény, már csak a politikusok hadonásznak, s más, hasonló káinok verik föl az Ej szent csöndjét, vaskarmukkal átvésik a térképeket, gyűlöletből raknak házat s ártatlan, szép milliókat űznek el virrasztónak mások is, füst-pillájú Ábelek, közelgőben látok én egy kosárkát a Szamoson, a VágDunán ringani a Níluson. Galyatető 1995 34
