Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 6. szám - Balassa Péter: Nádas Péter 1979-es Leírás kötetéről - 1996-ban
rafrazeálódik: „Csak egyetlen szót kell kimondanom, amit nem mondhatnék. Jézus.” Illetve Mészöly Saulusában rabbi Abjatár így tudósítja Sault Jézus peréről: „Mit akarsz... Bevallotta. Azt mondta, ani hu (én vagyok).” „Az azonosság valójában a feladat számunkra. Olyan, akár a Név, mely kimondhatatlan, de kimondásra vár.”4 Nádas, ebben az írásában a kimondhatatlanság centrumát, mely csupán egy elnevezés, nominalizmus, egyúttal kimondhatatlanul reálisnak is mondja. Polányi Mihály idevágó megfogalmazásában: „a szó szigorú értelmében semmit sem vagyunk képesek pontosan elmondani, amit tudunk, s így az, amit „kimondhatatlannak” nevezek, egyszerűen valami olyasmit jelent, amit tudok... de még a szokásosnál is pontatlanabbul, sőt esetleg csak nagyon homályosan.”5 A villanásnyi bibliai citátum pedig az evés-ivás szükségéről, a test gondjáról szóló Máté 6,31-32. vers és a szerzői kommentár: „Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk? mert mindezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mindezekre szükségtek van.” Mit akarhat ezzel?... Freud írja, hogy az álom... nem más, mint védelmi rendszer;... Mintha ez a védekező mechanizmus működne a történelemben is. Jézus totális szándékát államvallássá tenni, annyi, mint kifordítani eredeti szándékaiból. A kereszténység már nem arra szolgál, hogy az európai emberiség gondolkodását eltérítse a racionalizmus, a célszerűség, a kauzalitás útjairól, hanem éppen arra,hogy szabad teret engedjen ezeknek. És mégis. Mint az álom, megvédi, hogy teljesen áldozatává legyen. Krisztusnak, a megváltónak az eljövetele - univerzális vágykielégítés, amellyel leépíthető vagy kordába szorítható az egyénben mozgó transzcendentális utáni vágy, s a fennmaradt energia átterelhető a civilizáció megszületésébe... .” Látható: a Biblia Jézus-eseménye éppúgy a „használatától” elválasztott kérdezéssé válik a Névről, mint itt, a családregényben és a korai novellákban (ott a kommunizmus mozgalmi értelemben vallásos értékeinek visszakérdezésével kombinálva); az sem lényegtelen, hogy a Klára asszony házában Jucika által töredékesen idézett Pál-levél és a fenti citátum egyaránt az evéssel és az ivással példálózik, hogy mindkettő a test szükségének és valóságának a prioriját mondja ki végül (lásd majd „a test temploma”). Az önleírás kísérlete, az „énből másikba” ki-belépés vágya, a hiteles „más” nézőpont és az azonosság képi illetve nyelvi problémája, a kimondhatóság stb. mint szellemi probléma-gyűjtemény ebben a kötetben erőteljesebb, mint az a nyelvi-formai közeg, amelyben megjelenik, így természetesen maguk a kérdések is didaktikusakban hangzanak, mint akár A biblia vagy a Bárány naív meditációiban. A nominális stílusban, az elliptikus mondatok elburjánzásában, a statikus állapotleírásokban, a múlt/jelen igeidők és a kijelentő feltétles módok és nézőpontok egy mondaton belüli váltogatásában illetve az idősíkok egymásba játszásában (pl. Szürke) miként ez már korábban, itt-ott felbukkant (vagy. pl. a Vonulásban) összességében a nyelv változása és a gondolkodásmód formátuma, jelentősége nem felel meg egymásnak, noha épp az igealak- és nézőpontváltások egy mondaton belül a nagy stílust előlegezik. Annál is érdekesebb ennek a kötetnek a megoldatlansága, mivel itt jelenik meg például a későbbi nagyregény néhány tematikus eleme, például Berlin (Szürke), például a Melchior szüleiről szóló történet csírája (ugyanott), a fiúszerelem motívumai (Leírás), egy elillanó, optativusra módosított idézet a Halál Velencében legvégé4 Ungváry R.: i. m. 255. Vö.: Földből csinálj nékem oltárt. Esszék. Jelenkor Kiadó, Pécs, 1995. 58. 5 Polányi Mihály: A személyes tudás. I. Úton egy posztkritikai filozófiához. Atlantisz, Budapest, 1994. Papp Mária fordítása. 155. 77
