Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 1. szám - Sigmond István: Vecsernyére szól a kuvik elbeszélés
- Mi van? - hörögte a szőke, mintha már átesett volna a beporzáson, ázott rongyként lötyögött a bajszos karjaiban.- Vélekedésem szerint - szólalt meg ismét a sovány -, az ember egyenértékűsége a földdel: evidencia. Azaz: maga olyan marha - nézett a bajszosra -, mint egy marék homok.- És tessék mondani — folytatta a bajszos a kellemesnek ígérkező beszélgetést -, nagyon kövér a halott? A lábak loccsanása abbamaradt, merthogy a szakállas és a sovány a hullaszínre sápadt szőke hiányában is folytatták ezideig az experimentumot.- A titkárt csak akkor vigyék - súgta a szakállas -, ha már kiszámolta a fizetéseket. Ha nem, fel kell ébreszteni, merthogy ez volt a dolga. Ő szokta mondani, hogy a forma a fontos, nem az ostoba lényeg. A sovány egyetértőén bólogatott, a szőke egyetértő bólintására már nem lehetett számítani, mert a bajszos figyelmetlenségének köszönhetően, a filigrán partner úgy tottyant a földre, mint egy hatvan kilós takony. A tömzsi még mindig ütötte a taktust a koporsó fedelén, egészen belefeledkezett a műélvezetbe, nagydob helyett a koporsó oldalát rúgta, időnként füttyentett egyet-egyet és veszettül rázta a fenekét, mert közben réges-rég áttért a malagambára, aztán a twisztre s végül a rockra. A titkárt viszont nem kellett feléleszteni, a befejezett számítások ott voltak az asztalán, egy kicsit még mozgott ugyan, de csak vagy tízszer kellett ráütni a nyaksziljére, máris be lehetett emelni a ládába. Kövérnek nem volt mondható, de igencsak hosszúra teremtette az istene, úgyhogy lábai bokától lefele kilógtak a koporsóból. A bajszos azzal bajlódott a legtöbbet, hogy a lemeztelenített lábakba elhelyezzen néhány gombostűt, lehetőleg tövig szúrva a talpakba. Ekkor lépett be a matrózinges, nem olyan délcegen, mint szokott, merthogy már érkezésekor tudatták vele az eseményeket, pipáját azért nem vette ki a szájából, de ha akarta volna sem tudta volna kivenni, mert a pipa hozzánőtt az alsó ajakához, azaz olyan szerepet töltött be, mint lovagnál a kard, vagy koldusnál a kosz, viszont megsemmisülve rogyott le egy mahagóni fából készült empire karosszékbe, aztán átült egy modernebb vonalú, megnevezhetetlen stílusú ülőalkalmatosságba, ahonnan jobban szemügyre vehette a titkár koporsóból kikandikáló lábait.- Biztosan meghalt?- Hét gombostűt nyomtam a talpába - előzékenykedett a bajszos. - Tessék egészen nyugodt lenni, főnök úr.- Akkor vigyék - mondta a matrózinges megtörtén, majd a rögtönzött szerkesztőségi értekezleten közölte óhajait: — A negyedik oldal egyik sarkába teszünk egy fekete pontot. És írjatok meg róla mindent. íijátok meg, hogy szép volt. És nem igaz, hogy nagy volt a füle. Ez egy aljas rágalom.- Magyar volt - kelt még valaki a védelmére.- Igen? És a felesége németre tanította a kölykeit? - Ellenségei is voltak, de hát kinek nincsen?- Irredenta volt.- Ezt ki mondta? Senki sem válaszolt, mert az elhamarkodott minősítés igen nagy kitüntetésnek számított, s ennyire azért senki sem szerette a halottat. 42
