Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 6. szám - Balázs Attila: Solanum Tuberosum (avagy krumpli)

Varró Milyen látomás? Szabó Olyan, hogy a mi megmaradási ügyünket tulajdonképpen megette a fe­ne. Rosszul vermeltük el magunkat. Úgy látomás, hogy én látok... Varró Látni néha átok. Kisasszony Ugyan mit lát? Szabó Négy szép csendőrt fehér lovon, tőrökkel és szuronyokkal. Az örök köd­ben. Kisasszony Honnan jönnek? Szabó Eh... Talán az ősködből... Szép bajszos vidéki csendőrök, kakastollal sö­tét kalapjukban. Lehet, hogy nem négy, mint a kártyában, hanem kettő. Lehet, hogy a lovaik nem is fehérek. Az is lehet, hogy egyáltalában nem lovon jönnek, hanem... Varró Hanem fényes biciklin. Esetleg motorbiciklin. Repülőn vagy gyalog. De valahogy jönni fognak, az biztos. Már pödrik a bajszukat, már... Sosem utazunk Porszombatra? Szabó Miért utaznánk? Varró Hát, meglátogatni Meieréket. Szabó Kik azok? Varró Nem emlékszel Samuel Meierre? Szabó Valami rémlik. Kisasszony Nekem is valami. Rémlik... . Varró Lehet, hogy ő se emlékszik ránk, pedig régi ismerősöm a kereskedelmi iskolából. Emil Tumpuca például... Emlékszel Emilre? Rádió, varrógép, keringő, majd Danilo Kis beszél. Varró Ki ez? Kisasszony Apu! Varró Apu? Kisasszony Igen, ez biztosan apu. Szabó Melyik apu? Kisasszony (csaknem kétségbeesetten hadarva) Hát az, az az apu, akinek a Magyar Királyi Államvasutak Igazgatóságának köszönhetően 244 590-es szá­mú, másodosztályra szóló kedvezményes jegye volt egykor, s akinek az apját azelőtt, nyugalmazott intézőt a Jugoszláv vasúti, autóbusz-, hajózási és légifor­galmi menetrend lelkiismeretes szerzőjeként jegyeztek,s aki aztán felült az Utolsó­Varró Kinek a műsorában beszél apu? Kisasszony Akár a Borisz Davidovicséban. Szabó Borisz, Samuel. Esetleg Eduard? Vagy Danilo? Danilo független műso­rában? Kisasszony Nem tudom. Mindig valami háború előtt, alatt. Varró Vagy után? Kisasszony Közben... Nem is tudom. . A nap ezért mindig valahogy felkel. A vadgesztenyék is kivirágzanak. Ha csonkjukból, akkor is. Es mi mindig megta­láljuk a Vadgesztenye utcát. És érezzük a tavasz és a virágok illatát. És a távol­ban megkondul a harang, s fehérruhás kislányok tipegnek a templom felé. És harmatos a pántlikájuk, és én... (sírni kezd). Szabó Hagyd abba! Jó? 15

Next

/
Oldalképek
Tartalom