Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 6. szám - Balázs Attila: Solanum Tuberosum (avagy krumpli)
Varró És mit csinálunk vacsoráig? Kisasszony (felvidultan) Bármit! Játszhatunk... Gondolatban számoljuk a vonatokat, vagy mondunk még egymásnak történeteket a holtak és mindenféle idők enciklopédiájából. A vacsora mindjárt tálalva lesz. Rendben? Varró Ha jobban belegondolok... Úgyse akartam menni sehová. Hisz nincs is hová... (Szomorúan) A bútoromat is elhordták... Azokkal a szép fiókokkal együtt. Kisasszony (ugyancsak szomorúan) Az én porcelánfejű babám pedig kihajították az udvarra és sárba tiporták. Megették a pipereszappant, utána összerandí- tották a perzsaszőnyeget a nappaliban. Anyám rúzsaival meg furcsa jelszavakat firkáltak a falra. Én is maradhatok? Varró Ameddig akar, kisasszony. Most is és mindig... Maradhat. Varrógép. Átmegy géppuska-kerepelésbe... Szabó Csak ez a hülye harmadik faltni! (Elmélyülten) Apropó, hadd fogjam megint egy kicsit komolyabbra a szót. Elérkezett, hm ... Úgy látszik elérkezett az a pillanat, amikor magunkat élet és halál vonatkozásában kell átgondolnunk. Nem mint önző egyént, hanem egész fajunkat, azt az isteni-földi gyomot, amely szétszóródott az egész fóldtekén. Varró Éppúgy, mint a vadgesztenye? Kisasszony (révetegen) Tényleg, emlékszik még valaki a Vadgesztenye utcára? Varró Éppúgy, mint a vadgesztenye? Szabó Nem úgy, mint a vadgesztenye... Éppúgy, mint a szerencsétlen krumpli, amelynek fennmaradása nem válik többé kérdésessé. Kérdésessé, amilyen a miénk. Mindaddig, amíg akadnak éhes szájak és a Föld Föld marad. Ez a nyomorult krumpli, Kartoffel, Patate, szegény emberek kenyere, amely a gazdagok ebédlőasztaláról sem hiányzik. Püré, főzelék és egyéb formájában, álcájában. Kisasszony Ipi-pipi-pogácsa! Panna néni csinálta. Gyúrta, faragta... Szabó Ne szakítson félbe, kérem! Kisasszony (durcásan) De hiszen krumplis pogácsa! Sülj ki, pogácsa! Egyébként meg nem szólok egy szót sem. Többé soha. Bezárom a szám, eldobom a kulcsot. Slussz. Varró Ilyenkor nem szabad félbeszakítani, kisasszony, mert elfelejti, mit akart mondani, s aztán ideges lesz. Kisasszony Tudom. Értek a szóból. Szabó Jó. Folytathatom? Ez a vulgáris burgonya, ez az égi-földi hiányosság, ez a föld alatti kinövés, skrofula... Kisasszony Az meg micsoda? Varró Görvély. Kisasszony Ja, így már tudom. Nagyapámnak az volt. Sosem bírta begombolni felül az ingét, közben irtózatosan szuszogott. Szabó Jó. Ez a putyó, kemény sérv hosszú történelme során sosem teljesedett ki az alma vagy a paradicsom kerekdedebb formája felé, hanem - esendő ember módjára - tökéletlen maradt: aszimmetrikus, központozatlan. Igazából magtalan, mégis szaporodó. Minden nélkül, ami utalna a Teremtőre és az Ő bölcsességére. Ezzel valamiképp a föld és az ember szakasztott mása lett. Földből teremtett igazi homunculus, homo-homulus-humus. Teljesen emberképű, lélektelen — mint akiből kiűzetett a Isten. Örökkévaló! 13
