Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 6. szám - Szepesi Attila: Az alcsuti cédrusa; Ima a guberálókért; Temesvári Pelbárt (versek)
Temesvári Pelbárt Aki néven szólítottál rózsákat és csillagokat, Krisztus urunk hű bakája, Boldogasszony katonája, Szent Ferencnek víg vitéze, fráter Temesvári Pelbárt. Körmöltél a mécsvilágnál, kormos cella éjszakáján, kezedben futott a lúd- toll Esztergomban, Budavárban. Isten öccse, görbe árnyék, szóltál vad magyari nyelven világrontó bősz hadakról, Belzebubról, Fauszt Doktorról. Árkusaid sokasodtak, lángot gyújtó, léleklátó; gyűltek virrasztó igéid, izzó szentjánosbogárkák. Nyelved pestis botlasztotta, hited mégis feltámasztott. Nevet adtál virágoknak, hemzsegő vadállatoknak, szárnyasoknak, kék hegyeknek, tovacsergő csermelyeknek. Körülötted ínség, kórság, benned lángok virrasztottak, s ahogy az igét kimondtad, hajnalodott fönn az ég és - Áve, félix Pannónia! - virradt barbár anyanyelvűnk. favn’ha - I '—'*3 2
