Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 5. szám - Balog József: „Én mindig képekben láttam a világot” (Baka István-kazetták)

nünket oda. A szobájában ettől félt. Erre gyűjtött utolsó erőt. Hogy távoltartson minket - halandókat — az Alvilágtól. És a TOLDI-val - egyszer, utószor - visszajött még.

„mostmár a versekből állnak össze a történeteim.”

Még annyit.

Már nem járt az eszembe. Hogy nincsen. Hetek óta. Nem hiányzott. Ahogy a huzat átjár a házon. Csak azt vettem észre, hogy nem gondolok rá, és ez bosszantott, de nem fájt és ez még rosszabb volt. Mert üres.

Jeszenyin feleségéről volt egy film, de nem ez volt a fontos, bár később elég jelentős — mondhatnám tragikus - hangsúlyt kapott, Isadora Duncan amerikai táncosnő életében - pontosabban az 1969-ben készült film Isadora Duncanjának életében - lett hangsúlyos Jeszenyin. Egy elrajzolt, vad, szláv - (ahogy azt John elképzeli, meg Smith) - egy idióta szinte - állat - paraszting, orosz lajbi, vodka, múlttiprás - ba- szás — tajték - ezek játszták a költőt a megzabolázhatatlant — és akkor jött a flash. Sírtam. Mert - Jeszenyin és Ő tudták! Tudták egymást. Hogy Ő -+ Jeszenyin és Jeszenyin —i► Ő! Mindegy milyenek. Film - tombol. Film - mosolyog. Más ezt nem érti. Én sem. Csak tudom, hogy jól van az a rossz Jeszenyin, abban a rossz filmben, melynek szereplője lett ő!

Hogy O üzen.

Baka Pista, aki sohasem fordított Jeszenyint, hogy a bálvány le ne omoljon. így mondta. Azt hiszem, 1989-ben.

Köszönet Baka Tündének, a Magyar Televízió, a Szekszárdi Városi Televízió és a Szegedi Körzeti Televízió munkatársainak.

1996. január-február

44