Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 5. szám - Szepesi Attila: A Sátán oltárképei (versciklus)

VII.

Körül éjfél. Csontsípon danolászik a szél, a végítélet igrice.

Sosem a méze, csak a korma látszik: a teremtés bolond csalimese.

Dalát cifrázza egy-egy lábszárcsonton a fuvalat és döglegyet terem.

Elidőz néhány merengő akkordon, míg hallik a fekete rekviem.

Nincs bár, ki zengné, fogytán rég hatalma, s nincs, ki bokázzon a halotti dalra. Pernye keringél, kavargó korom.

Nincsen se kórus, se díszlet, se karnagy, néző se, aki megigézve hallgat.

Csak a szél zúg az üres színpadon.

Leningrádi barátaival, Joszif Adelszkijjel és Jevgenyija PrudovszkajávaL 1972-ben. ők adták Mandelstam és Brodsz- kij verseit a kezébe.

31