Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 5. szám - Benyik György: Most, hogy az Istenről beszélünk (Interjú Baka Istvánnal - 1995. június 23.)
— Depressziós. — Szobafogságra ítélve, mert haza kellett mennem délben mindig, és rá vigyázni, a feleségem már kifáradt, nagyon beteg volt. Sok, állandó kis rohama, és rengeteg baja volt. Agyvérzéssel született ugyanis. És akkor azt gondoltam, hogy azért nem is szabad fordítani, mert akkor nem marad időm másra És közben évekig nem írtam verset, csak egyet-kettőt. Meg hogy föladom önmagam... Nem igaz, mert az írás állandó tanulás is. — Úgy érted a fordítás is? — Igen, a fordítás is. De ahhoz, hogy írni tudjak, ahhoz szükségem van arra, hogy másokat utánozzak. A magam módján magamévá tegyem. Hogy lopjak tőlük. Mindent önmagámból nem szülhetek meg. És nem véletlen, hogy a legjobb költők mindig is műveltek voltak. Én nem vagyok túl művelt; vannak területek, amiket nagyon jól ismerek, elméletileg nem dolgoztam fel őket, érzelmileg igen. Én az orosz költészetnek azt a ... sokáig elfelejtett rétegét ismerem, amit az egyetemen nem is tanultunk, mert akkor még szinte tilos volt. Az emigráns költők, a kivégzett költők, akik véletlenül vagy nem is véletlenül a legjobbak voltak.. Mert aki igazán jó volt, azt vagy táborba vitték, vagy idejekorán öngyilkos lett, mint szegény Jeszenyin. Aki nem játszott egyértelműen pozitív szerepet,... Például bejáratos volt a titkos szolgálathoz, akkor még Csekának hívták, és Kirovnak volt a kedvence, tehát nagyon fura kettősségben élt. Jó, persze, alkoholista volt, ez volt a legnagyobb érv amellett, hogy előbb-utóbb véget vessen az életének. De rajta kívül mást nem lehetett ismerni, de hát ő meghalt még 25-ben, Majakovszkij 30-ban. Hát mielőtt még... Ha Majakovszkij nem halna meg akkor, ha nem öli meg magát, ha nem ölik meg, hát most újabban azt tartják, hogy megölték? Ebben se nagyon hiszek, mert ez már egy ugyanolyan legenda, mert most már mindenkiről, aki öngyilkos volt, azt terjesztik, hogy igazából megölték, így... Jeszenyinről is. Isten tudja, mindegy, az élete véget ért, az élet értelmetlen volt előtte. Biztos, hogy táborba került volna, előbb-utóbb. Vagy pedig még jobban fel kellett volna adnia önmagát, mint amennyire föladta, mert iszonyatosan föladta. Gyalázatosán. Jeszenyin is, de ő azért odáig még se ment teljesen, mikor rádöbbent, ezt az egy tanulságot le tudta vonni. Nem azért lett öngyilkos, nem, nem, nem. Ez az alkoholistáknak a szokásos útja. De benne volt talán ez is, bár ki tudja. Egy pillanatra én kimegyek, jó? 27
