Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 5. szám - Baka István: Rapszódia; Sztyepan Pehotnij feltámadása; Délután. Nyár (versek)
A szívét rágtam én is Isten férge Fázom Ez a tél hidegét a csontban Csontjaimban növeszti vázzá Halálfejem hiába is vigyáznám Napok hetek havak havában arcom Mészváza összeroppan Mint múmiát a percek Gézzel körültekernek Orrom két likja árváll Hűlt párám messzi száll már CSILLAGFÉNYSZALMA-ALMON UTOLSÓ ÉJEM ALSZOM A verset E. A. őrizte meg, emlékezete szerint 1990 elején íródott. Sztyepan Pehotnij feltámadása 1 Nem leltem sírra, így hát visszajöttem, Van föld alattam, ám nincs ég fölöttem, S volna is, mit kezdenék vele, - Annak az égnek úgysincs istene. Találkoztam, míg éltem, angyalokkal, Nem eggyel, s azt se mondhatnám, hogy sokkal, De szárnyuk mára zúzmarás, hideg, - Nem űznek el, de meg se védenek. Voltam, ki voltam, s vagyok, ki vagyok, De nem leszek - csak ennyit tudhatok Előre, biztosan, de semmi mást, így ítélj meg s a bűnöm így bocsásd! 2 [ .......................................................] 3
