Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 3. szám - Orosz László: Sütő József (1905-1995)

Sütő József 1905-1995 . 995. december 24-én, két nappal kilencvenedik születésnapja előtt halt meg, két hónappal azután, hogy megjelent a válogatott tanulmányai tartalmazó kötet (is­mertetése a Forrás februári számában). Régen megérdemelt elismerések csak életé­nek utolsó, már betegségekkel küszködő' szakaszában érték: Kiskunhalas díszpol­gárává, a Katona József Társaság és az Irodalomtörténeti Társaság Bács-Kiskun Megyei Tagozata tiszteleti tagjává választották, a halasi Városi Ifjúsági Műhely „magisteri díj”-jal jutalmazta. Tegyük hozzá: ezek a kitüntetések inkább a kitünte­tők, mint a kitüntetett tekintélyét növelték. Élete két városhoz kötötte. Kiskunhalason született, ott végezte az elemi iskolát és a gimnáziumot, oda tért vissza tanárnak a budapesti egyetemen az Eötvös Collegium tag­jaként szerzett diplomával. Második városába, Kecskemétre nyugdíjasként költözött. Volt tanítványai, akiket magyarra, latinra, később oroszra oktatott, tanúsítják, milyen kiváló tanár volt (így például Rigó Béla a Szilágyi Áron Gimnázium 1991/92. évi Értesítőjében). Fiatal tanár korától végzett tudományos munkát is. Előbb isko­la- és helytörténeti meg nyelvészeti írásai jelentek meg, irodalomtörténeti témák felé főként kecskeméti éveiben fordult. Szerény, visszahúzódó ember volt, a tudományban azonban vállalta a vitát, a né­zetek ütköztetését. Közkeletűvé vált nézetek ellen gyakran fölemelte a szavát, de nem a hangját: nem az ellenvélemény megsemmisítésére szánt kemény fogalma­zással, nem is a tudományos vitákban gyakori lekicsinylő gúnnyal, iróniával vitat­kozott, hanem korábban figyelembe nem vett adatok feltárásával, újszerű összefüg­gések megvilágításával. így védte halasi tanár elődeinek értékes munkásságát: Korda Imre népnyelvi kutatásait, Dékáni Árpád parasztszínpadát. A Bánk bánról írt tanulmányaiban nyomatékos érveket hozott Gertrudis „kerítő” szerepével, Petur „hőzöngésével”, Bánk ötödik felvonásbeli „rendületlen” magabiztosságával szem­ben. Egyik legbravúrosabb tanulmányában azt bizonyította, hogy - noha ezt két­ségbe vonták - kecskeméti diákok igenis ismerhették már 1843 elején, megjelenése előtt Petőfi Hortobágyi kocsmárosné kezdetű dalát. Tanulmányai közül az irodalmiak a Forrásban (évekig a szerkesztésben is részt vett) meg az Irodalomtörténeti Közleményekben, a nyelvészetiek a Magyar Nyelv­ben és a Nyelvőrben jelentek meg; társszerzője volt az Orosz-magyar hasonlósági és ro­konsági szótárnak. Ezeket a munkáit számon tartja a tudományos közvélemény. Ta­nulmánykötete bizonyára felhívja majd a figyelmet olyanokra is, amelyekről eddig nem vettek tudomást, például a bécsi Magyar Hírmondót szerkesztő Kerekes Sámuel élet­rajzának ismeretlen adatait közlő, 1941-ben iskolai évkönyvben megjelent írására. Munkatársa volt Sütő József a még az 1970-es években elkezdett, de azóta sem megvalósult Katona kritikai kiadásnak. A IV. kötethez (versek, tanulmányok, tör­téneti művek) készített jegyzeteit évekkel ezelőtt, betegsége kezdetekor rám bízta felhasználás, folytatása végett. Jegyzeteire hivatkozva adtam ki 1991-ben Katona verseit. Rendkívüli alapossággal, gondossággal elkezdett munkája a kiadás remé­nye nélkül is folytatásra ösztönöz. Bárcsak minél többen lépnének a nyomába Hala­son és Kecskeméten, meg bárhol másutt, ahol vannak még elkötelezettjei a magyar irodalomnak, kultúrának! Orosz László 95

Next

/
Oldalképek
Tartalom