Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 3. szám - Cseke Péter: A népi irodalomszemlélet kérdései az ezredvégen
téstöltete alakult ki a múlt század vége óta a nyugati világban. A kérdés egyik világszintű ismerője, Margaret Canovan angliai politológia-professzor 1981-ben monográfiát jelentetett meg a populizmusról , hogy a leíró tipológia segítségével próbáljon rendet teremteni a fogalmi zűrzavarban. Canovan a nagyvilágban ma populizmus névvel illetett politikai jelenségek hét főbb típusát különbözteti meg (farmerradikalizmus, intellektuális agrárszocializmus, parasztmozgalmak, populista diktatúra, populista demokrácia, reakciós populizmus és a politikusi magatartás populizmusa), amelyek a gazdasági program, a társadalmi bázis, a meghirdetett ideológia és a politikai stílus tekintetében ugyancsak különböznek egymástól. Egyetlen közös vonásuk egyfajta antielitista, a „népet” magasztaló, a „kisember” pátoszát hangsúlyozó retorika. Gyurácz Ferenc éppen ezért a tipológia kapcsán arra hívja fel a figyelmet, hogy az egyik típusnál kialakult értékítéletet nem ajánlatos automatikusan átvinni egy másik típusra. Ugyancsak ő utal arra, hogy az angol politológusnő azóta pontosabbá-árnyaltabbá tette tipológiáját, és egy 1991-es előadásában kifejtette, hogy a „politikai stílus” kategóriájába tartozó populista megnyilvánulások „a demokrácia alkati hiányosságaiból fakadó, elmaradhatatlan, újra meg újra felbukkanó jelenségek”. Éppen ezért — fűzi hozzá Gyurácz — a „populista veszély” állandó emlegetése egyáltalán nem alkalmas a demokráciát esetleg tényleg fenyegető veszélyek csökkentésére.29 30 D) A népi eszmekörrel kapcsolatos előítéletek és politikai indulatok lényegében a rendszerváltás után újraéledt népi-urbánus vitában manifesztálódnak a legvehe- mensebben. Ha a vitában megjelenített ellentétpárokra (Kelet-Nyugat, konzervati- vizmusli-beralizmus, nemzet-állam, vallás-szekularizáció, falu-város, parasztpolgár) jobban odafigyelünk, menten nyilvánvalóvá válik, hogy a magyarországi polgárosodás (a népi és a polgári demokrácia) ellentmondásai öltenek testet benne. Kovács Éva, aki az indulatos értelmiségi diskurzus eddigi mérlegét elkészítette, úgy látja, hogy ez a törvényszerűen bekövetkezett vita ma már valóságidegen; résztvevői úgy tesznek, mintha az utóbbi fél évszázadban Magyarországon és szerte a világon semmi sem történt volna.31 Mindebből értelemszerűen az következik, hogy a rendszerváltozáskor megjelent népi-urbánus ellentét nem a harmincas évek vitájának a folytatása, hanem a tota- litarista rendszer évtizedeiben lefojtott értelmiségi indulatok kirobbanása. A két világháború között szembenálló radikális értelmiségi táborok lényegében a Horthy-Magyarország ellenzékét alkották, demokratizmusukat és antifasizmusu- kat minden értékelő egyöntetűen kiemeli, hibájukul róva fel, hogy mivel nem érzékelték eléggé a tragikus fenyegetettséget, megnehezítették az antifasiszta összefogást.32 „Mindkét fél - fejti ki Kovács Éva - valamely társadalmi egyenlőtlenség gyors felszámolására törekedett: a népiek a parasztság helyzetének megjavítását tűzték ki célul, az urbánusok egy része a munkásosztály jogaiért harcolt, mások az anarchistákhoz húztak, vagy/és a politikai rendszer demokratizálását, a gazdaság liberalizálását hirdették.”33Csakhogy aki nem élt benne abban a korban, amelyben ez a vita zajlott, az 1932 és 1947 között keletkezett szövegek alapján jobbára csak a 29 Margaret Canovan: Populism. New York and London, 1981. 30 Gyurácz Ferenc: i. m. 350-352. 31 Kovács Éva: I. m. I. h. 32 Lásd a Nagy Sz. Péter szerkesztette A népi-urbánus vita dokumentumai 1932-1937 (Rakéta Könyvkiadó. Bp., 1990) utószavát 33 Kovács Éva: I. m. I. h. 66
