Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 3. szám - Slobodan Šnajder: Horvát Faust (dráma - Csordás Gábor fordítása)
Faust feltartóztatja a színpadra felmászó usztasákat. MINDENES: Zanko úr, leeresszem a függönyt? FAUST, a légionáriusokhoz: Abbahagyjuk? LÉGIONÁRIUS, gukkerral nézi a jelenetet: Folytassák! Bejön két ügynök, és verni kezdi Mefisztót, aki azonnal elesik és megvakul. A padlót tapogatva Zanko-Faust körzetvezető csizmájához kúszik. MEFISZTÓ, halkan: Gyere, te allzumenschlich nyomorult! Ő a Kertben vár! Mindent elrendeztem. Nem volt könnyű. Nagyon áj- tatos perszóna! 4. Kert. Patak csörgedez a közelben. Kékes világítás, mint tavaszi zápor után. Margit a rézágyon ül és púderral próbálja eltüntetni hatalmas véraláfutásait. Csönd van. Kis fülemülék trilláznak. Margit összezúzott körmeit nézi. Sír. FAUST: A drága gyermek, tiszta mint Zsuzsanna! Sír. Miért sír, testvérem a Pokolban? MEFISZTÓ, egy bokor mögött ül az orgona- ößgal: Túl sokat nézte a kedvese, azért sír. És megszorongatta a körmét a gyengéd fiú. FAUST: (Zsebkendőt és bombont ad a lánynak. Gyermekem! Én számon tartom vágyaidat. És te, gondolsz-e az én vágyaimmal? No, no, no. . . Talán csak nem vagy mindig ilyen durcás? Mosolyogj! Margit elmosolyodik. Látni, hogy több fogát kiverték. FAUST: Mint húgomat kérlek, hallgass meg. Nem vagyok olyan öreg, miért utálnál? Sok lány lefeküdne velem, miért ne tennéd te is? Testvéri segítségként a bajban? Me- fisztó, nem azt mondtad, hogy mindent elrendeztél? MEFISZTÓ: A nevelés, uram, a szigorú katolikus önfegyelem az oka, hogy hatalmam felette lassú és erőtlen kissé. Az ön sármját ajánlom ellenszerül. FAUST: Katolikus, azt mondtad? Micsoda ördögi tréfa. Megérdemelném, hogy szentté avassanak, és kriptában őrizzenek ha meghalok, mert a társaságomban minden nő egyszerre buzgó katolikus lesz, mármár apáca. Többet tettem a katolikus egyházért, mint bármelyik pápa. MEFISZTÓ: Váltson stílt, igen. FAUST, megmarkolja a lány haját: Finom teremtés! Ezt ismerem! Halk zene és édes kábulat. (Sziszegve) Hol van Afric? Figyelj ide, te nyálas szuka. Elvesztem az állásomat, ami nem akármi, mert a Színház intendánsa vagyok, és az állásommal talán a fejemet is, mert sokaké elgurul manapság. MARGIT, a szívére mutat: Faust itt van. FAUST: Élőhúzhatjuk onnan! Azt mondják, az anyákból kitépjük magzatukat. Egy hazug szívet miért ne? Vagy egy mérgezett nyelvet? Minek beszélnél horvátul tovább? Minek szülnél gyereket? (Megrántja a haját.) MARGIT: Ó, Faust, Henrikem, édes szerelmem, engedd el a hajam. FAUST: Kereshetnénk egy új Margitot. MARGIT: Én is úgy gondolom. FAUST: Örülök, hogy legalább ebben egyetértünk. Két ügynök lép fel a színpadra, Margitot begyömöszölik egy zsákba. FAUST: Vihetitek. A nézők segítségével az első sorból usztasaegyenruhás leányzó kapaszkodik fel a színpadra. 5. Kert, mint előbb. U-MARGIT: A hitéről nem kérdezem. Látom, hogy atyáink hite. Haza, család, meghitt tűzhely, hol gyermekek csúsznak- másznak, mikor jobbját lendítve a hazára esküszik, tudom, drágák neki e képek. Becsületes usztasa lány vagyok, modem ember, szeretem a sportot és az egészséget, és félénk hűséggel kitartok emberem mellett. Henrik, ó Henrik U-FAUST: Itt vagyok, gyermekem. MARGIT: És itt van ő is, gonosz kakastollas társad. Furcsán néz rám, mintha nem ismémé ezt az öltözéket, és kellemetlen volna neki ez a jel (az U betűre mutat a sapkáján.) FAUST: A tisztaságodtól irtózik, Gréti, mert ennek semmi sem szent: se a haza, se a szülőföld. Mefisztót még a nemzet is hidegen hagyja, a pokolban nincs olyasmi, azt mondja. Sokat beszélgettem vele erről. Hiába. Rossz a kedve: nem áll jól a szénája. 36
