Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 3. szám - Slobodan Šnajder: Horvát Faust (dráma - Csordás Gábor fordítása)
nyokra, a banditák az egész népet elrabolnák a gőzkocsiról! POLGÁR: Hát tudja, nem ez volna az évszázad rablása. MÁSODIK POLGÁR: Az ötlet remek, nem mondom. Nagypolitika. Hitler küldhetné nekünk új rendezőket. Ok aztán értenek ehhez. De a legjobb, hogy ebben az esetben lemondhatnánk a Szavojait. Gondolja csak el, carissime, ha a horvátoknak egy király helyett kettőt kellene felkoncolniuk.. . HÖLGY: Halották a rádiót? Megható. A Reich- ban dolgozó horvát munkások tegnap összegyűltek a klubjaikban, és húsvéti ajándék- csomagot állítottak össze a Nemzetvezetőnek. Göring jelen volt az egyik ilyen gyűlésen, és azt mondta, a horvátok nagyon jól lájsztolnak. Na igen: és hogy Sztálingrád alatt még jobbak vagyunk! Ó Istenem, bárcsak Horvátország szerezne valamit ebből a háborúból! MÁSODIK HÖLGY másik vállára veti a prémstóláját: Szeretném tudni, törődik-e valaki a Németországban keményen dolgozó horvátok gyermekeivel. REKLÁMÜGYNOK: Kastner und Oehler, hölgyeim és uraim: erste Klasse paszományok, príma gyarmat- és fűszeráru, prágai füstölt sonka, bőrtermékek Jasenovacból. . . kérjenek katalógust. . . kérdezzék meg a boltosukat. . . Kastner und Oehler, vagy semmi! HANG: Halljuk most a kritika hangját! Kijött-e már a "Horvát Nemzet" esti kiadása? A táncoló tömegből előbukkan egy csokornyakkendős, sikporos kezű, ideges mozgású emberke, előhúzza a cikkét és olvassa: KRITIKUS: Goethe Faustjának előadása vitathatatlanul kiemelkedő attrakciója színházi és társasági életünknek, amely mindig is kedvezett a magas ambícióknak. Mindenesetre alkalmat adott Nevenka kisasszonynak, a Színház fiatal, új alkalmazottjának, hogy fényes művészi sikert érjen el úgy rendkívüli megjelenésével (nyálaz) mint a legérzékenyebb goethei líra tolmácsolásával egy utolérhetetlenül szép és fennkölt színpadi metaforában. Afric úrra, a horvát színház e kipróbált és tartós értékére ugyanakkor túl súlyos terhet rótt a nagy figura irodalmias (szünet) megközelítése, továbbá a szerep újszerűsége eddig művészetéhez képest. Nehéz itt megtalálni a helyes utat, és az volt a benyomásunk, hogy a tehetséges színész gyötrődve keresi, és csak ezután fogja megtalálni. Úgy vélem, Afric úr bizonyos pillanatokban mintegy nem volt jelen a szerepében. HANG: Livadic úr, és ezt leközölte magának egy horvát újság? KRITIKUS: Én értek a színházhoz, fiatal barátom. Engedje meg, hogy végezzem a dolgom. HANG: A legmagasabb helyről az az utasítás jött, hogy a Faustról szuperpozitívan kell írni! KRITIKUS: Úgy írok, ahogy látom. HANG: Na, ez a kritika! Az egész színház reng a mennydörgő tapstól, ő meg azt látja, amit lát! KRITIKUS, üvöltve: Összegezve: nagy, csodálatos előadás, egyszóval esemény. A horvátok megmutatták az európai nemzeteknek, mire képesek a horvát színészek az új kultúra és az új rend hajnalán. Goethe halhatatlan költeménye pedig ismét megerősítette, hogy... Zene fortissimóban. A meghívottak eszeveszetten táncolnak a mennyezetről lehullott csontvázakkal. KRITKUS: Afric úr pedig, AKI MOST MÉG A LEGSZEBB FÉRFIKORBAN VAN, TALÁN MEG IS TALÁLJA A MAGA FAUSTJÁT! Hirtelen csönd. Mindenki megáll. Az Intendáns kijön a proszcéniumra díszegyenruhában, U alakú kitüntetéssel. Spiccesen imbolyog. ZÁNKO: Afric, hol van. . . hol van, Afric. . . (kérlelőn) Afric, hadd csókoljam meg. . . Afric! A "Készenlét" kritikusa azt fogja írni, hogy ilyent még nem látott. . . Livadic persze nem szereti magát, de mi majd írunk nekik egy levelet! Micsoda levelet írunk! Eltapossuk ezt a zsurnaliszta kriti- kustit, ezt a klikkező disznót! FŐRENDEZŐ: Afric, hol van, gyerekek, hol van Afric! Siker, gyerekek, siker... holnap megyünk a estinai temetőbe, nem mintha minket temetnének, hanem Starcevic, a Haza Atyja sírjához, aztán meg fogadás lesz a Nemzetvezetőnél... lesz kaja, pia! Margit és Mefisztó egymásba karolva megérkeznek a fogadásra. ZANKO, kiabál: Afric! MARGIT: Ó, Henrik, kedvesem, ki most a rejtett ösvényt keresed! Vad lódobogás. MEFISZTÓ: olyan látvány tárul szemed elé, amilyent halandó még nem látott. Tovább! Tovább! 33
