Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 2. szám - Gömöri György: Erdélyi utazás 1956 nyarán

estre hívták meg a kolozsváriakat, illetve lehetséges, hogy csak „körítésként” egy táncmulatsággal egybekötött kultúrestre. Szóltak, hogy tartsak velük. Nem bántam meg; ez volt az első' alkalom életemben, amikor nem-magyarországi magyarokhoz szólhattam, előttük szerepelhettem, igaz, csak egy verssel, de mégis; szívet melengető volt az a természetes kedvesség, amivel fogadtak. Vonattal mentünk le a Vásárhelytől nem túl messze eső Kutyfalvára, úgy hiszem Kányádi Sándor, Tamás Mária, meg én és Székely János is velünk tartott. Elég sokan szorongtak a „kultúrteremben”, s hallgatták meg a kolozsvári írókat-költőket, akikhez ráadásként (meglepetésként!) járult az az elfogódott, határokon túli vendég, aki voltam. A közönség lelkesen megtapsolta a verseket és elbeszéléseket, majd széttolták a székeket és ivászattal egybekötött fergeteges táncmulatság következett, csárdás, meg „szirba” váltották egymást, s persze mi is roptuk velük a táncot végkimerülésig. Ami úgy éjféltájt következett be, amikor a hűvös éjszakában átizzadva caplattunk ki a vasútállomásra, hogy valamilyen vonatot fogjunk Vásárhelyre. A bennünket kísérő legények, már jól beborozva, egymás után gyújtottak rá különféle - természetesen magyar — nótákra, amelyek közt aztán olyan gyaníthatóan tiltott ántivilágbéli nóták is elhangzottak, mint az „Árpád apánk, ne féltsd ősi nemzeted...” Az írók próbálták csitítani a legényeket: „ne olyan hangosan, halljátok-e!”, de azok nem adták alább hangerővel. Lett is belőle baj, mert mint később Kolozsvárt mesélték, valaki feljelentette őket „irredenta izgatásért”. Ettől függetlenül életemben kevés író-olvasó találkozót élveztem annyira, mint ezt a kutyfalvi műsoros estet.

Egy másik alkalommal, útban Bukarestbe, Nagyenyedre és Csombordra kirándultam. Enyeden bemutattak a Bethlen Gábor kollégium akkor igazgatójának, aki tele volt panasszal — renováltatni kellett volna az új épületet, de nem volt rá elég pénz, csak évekkel később került rá sor... a könyvtár sem volt olyan állapotban, mint lehetett volna. Mindenesetre megnéztem a kollégiumot, talán ott is aludtam egy vendégszobában? valami ilyesmi rémlik. Nagy enyeden csak egy magyar irodalmár volt akkor; Vita Zsigmond, akinél tisztelegtem; meg is hívott az Enyed fölött fekvő hegyen (Őrhegyen?) fekvő kertjébe szalonnasütésre. De hogy miről beszélgettünk, már nem emlékszem, kár, hogy nem készítettem részletes feljegyzéseket ezekről a találkozásokról.

Csombor dón Panekkel s Herédi Gusztávval jártam közvetlenül Enyed előtt, vagy után. Csak pár kilométerre van Enyedtől, s kiváló mezőgazdasági líceum működött itt, ahol is a borászatot Csávossy György tanította, maga is költő. Ennek az volt a jelentősége, hogy a csombordi borpincében minden írót, vagy irodalomhoz közelálló embert tárt karokkal és üvegekkel fogadtak. így engem is; délután érkeztünk, ettünk valamit, majd Csávossy-vezette pincelátogatásban volt részünk, ami éjszakába nyúló iszogatással és énekléssel fejeződött be. Közben bebukott a pincébe két bukaresti újságíró, egyikük egy nagyon csinos és barátságos fél-magyar, fél-német újságírónő, akit kollégája kocsin hozott le Bukarestből. Amíg el nem menekült a hölgy - már kissé becsípve - a pincéből, körülzsongtuk, mint darazsak az érett gyümölcsöt. Miután elment, tovább folytattuk a nótázást. A bordal, mint műfaj, soha nem volt kenyerem - kicsit anakronisztikusnak éreztem mindig —, de ha valaha kísértésbe estem, hogy ilyesfélét írjak, akkor az biztosan Csombordon történt.

Utolsó kolozsvári napjaimat valami okból már nem tölthettem a Józsa Béla szak- kolégiumban, de Fodor Sándor, akinek a felesége éppen nyaralni volt, felajánlott egy fekhelyet lakásán, amit hálásan el is fogadtam. Sándorral már akkor is sokat beszélgettünk, de igazából csak évekkel később, Londonban barátkoztunk össze, ahol „Fodor úr” a romániai magyar írók első fecskéjeként jelent meg, hogy ezzel beindítson egy éveken át tartó Erdély-Anglia irányú utazási programot. Tudom, hogy már akkor is műgyűjtő volt, lakásának a falait kortárs képzőművészek szebbnél79